Saját utad ૐ

Olyan ember vagyok, aki szereti a megszokott dolgokat, nem szívesen újítok semmiben, de lakhelyet illetően aztán végképp nem. 28 évig a belvárosban laktam és tizenegynéhány éve, mikor át kellett költöznöm az Újlipóvárosba, olyan volt, mintha a fogamat húznák, pedig előző lakhelyemtől nincs 50 méterre se az új, a belváros határában. Most azonban valami szörnyűséges történt velem!!!

‘Új helyen (már megint…!)‘ tovább…

Nemrég azt írtam, hogy Franciaországban is van annyi koldus, mint idehaza. Hát ez szerintem így is van, de tök nyóc, mert ez egy nagyon kínos téma, mármint a koldusok. Beindul a lelkifurdancs többségünknél, ha meglátjuk őket utcákon, tereken, járműveken, kapualjakban, aluljárókban. Inkább elkerüljük őket, elfordulunk tőlük, mint a leprásoktól, de még a témától is menekülünk. Itt-ott hallani ezt-azt, hogy kikerültek az utcára, pedig ugye egykor még volt lakásuk. Koldulnak, mert mi mást tehetnének? Nagy fölényesen mondhatjuk, hogy „mé nem mennek el dolgozni?”, „másfelől nekünk sincs, akkor miből adnánk??!”

‘Egyepá‘ tovább…