Egyszeri ember nagy szerénységében néha azért rá kell jön, hogy erre-arra tekintgetve nem kizárólag neki vannak jó szövegei. Ugyanez az ember manapság az információk túlontúlpörgetett kavalkádjában már jóformán azt se tudja, hogy merre kapkodja a fejét, hol parancsoljon elméjének megálljt, mikor ezek a jobbnál jobb, érdekesnél érdekesebb szemelvények kerülnek bele a látómezejébe, ám néha úgy érzi, mikor megleli azt a bizonyos tűt abban a milliárdszor milliárd szelességűször hosszúságnyi szénakazalban, hogy „na ne!! ezt már egyszerűen nem lehet veszni hagyni a történelem süllyesztőjében!” – és akkor kiemeli ebből a fergetegből és megmutatja a többieknek, hogy „na, idesüssetek!” – de mire ezt kimondja, rájön, hogy talán mégse kellett volna magát túlaktivizálni, de ha már így lett, akkor üsse kő!
Loading ...
Hendrey Tibor rovata
Legutóbbi hozzászólások