Saját utad ૐ

Sokszor ér az a nem alaptalan kritika, hogy írásaimban néha túlzásba viszem a szlenget. Ecren nemétem, esz mé monják??! Számomra egy-sze-rű-en pompás szórakozás a szavakkal zsonglőrködni, játszani, ha úgy tetszik. Általános benyögés, hogy a nem szabályszerűen, “slendriánul” használt szavak, szószerkezetek alkalmazása által silányul a nyelv, ami persze nem igaz, s ezt nem más, mint egy igazi nyelvész, Nádasdy Ádám, is állítja. Jópár éve a Narancsban jelent meg egy cikksorozata, ami fönn van a neten, én imádom!
‘Mér? Mos? Mér mér? Mér mos? Mér mos mos??‘ tovább…

Rendhagyó nyelvtani pályázat kerül ezennel önnön megvalósíthatóságának keresztülvitelére a saját utadon! Jelentkezhetnek mindazok, akik nyelvünk – és nemzetünk – egyedülállóságának bizonyítékaként hosszabb-rövidebb formában (dazé minél tömörebb, annál jobb) elő tudnak hozakodni egy-egy kuriózummal, mint például olyan hétköznapi élethelyzetek szóba öntésével, mint hogy „sokkol a sok kóla”, vagy, mint a „Te kéz! Tekézz!”, vagy mint „A csendélet a csendé lett”. Jöhetnek nyelvtörők, nyelvtani elméletek, sőt, akár körlevelekben elterjedt „melyik más nyelv lenne képes erre?” című helyzetek is akár. Tehát amennyiben ez a téma Benned is megmozgat valamit, rajta, ragadj klaviatúrát és írj a hozzászólásokhoz nyelvészeti témát, vagy elgondolást!

‘ A csendélet a csendé lett (Magyar nyelvészeti pályázat)‘ tovább…

Meghökkentő levelet kaptam az imént Jucustól! Már csak azért is a szívemhez kaptam, mert a Saját utad fórumán utoljára 2008 december 16-án, jóval több, mint egy éve történt utoljára bejegyzés.  Pedig a nyelvtan örökös nyüzgölődésre ad okot embertársaink között. Olvassuk csak!

‘Nyelvészkedés a MacGeten‘ tovább…

Megérintett egy könyv, amit már régóta olvasok. Teljesen a hatása alá kerültem, hogy jé, hát mégis ennyire keményen megy, amiről eleddig csak érintőlegesen hallottam?! Szerelmem a nyelvtan! Mindig is az volt, s kimondani se tudnám, mekkora büszkeség fogott el, mikor egy valódi nyelvész lett az ismerősöm, sőt, a barátom. Nagyon bánt most is, hogy egy nézetkülönbség miatt egy akkora félreértés adódott köztünk, melyet nem élt túl frissen fogant barátságunk. Pedig ha még mindig tartana, most őszinte örömmel (illetve kétségbeeséssel) adnám hírül neki a hírt: mekkora rádöbbenéseket éltem át, amikor anyanyelvünk állapotáról olvastam.

‘Anyanyelvünk állapotáról‘ tovább…