Saját utad ૐ

(Jó)pár éve már, hogy elkezdődött a haverkodásom a hajléktalan koldusokkal. (Jó)pár éve aluljárókban töltöttem egész (hó)napokat, s ezalatt bővivel nyílt alkalmam a velük való érintkezésre (ismerkedésre). Persze nem mindegyikükkel alakult ki jó viszony, ugyanis páran megloptak, becsaptak, de jópáran viszont jófejek voltak: dumálgattak velem, s hosszú évekig tartó haverságba kerültünk.
Volt például egy „kedvenc” „barátom”. Mosolyogtunk egymásra, biccentettünk és jó volt minden reggel újra látni. A nevét nem tudtam, de folyton a látókörömben volt: ott feküdt a földön egy papundekli dobozon, a Skála Metrónál, illetve attól azé innén. Egyszer adtam neki egy almát. Pár nappal később meghalt. Nem az almától, hanem a hidegtől. Megfagyott.
Azonban most nem róla lesz szó. És nem csak azért, mert ő már megfagyott. Hanem… de inkább olvassuk el közösen!

‘Emberevő légiós az aluljáróban‘ tovább…