Van nekem egy Beethoven szobrom. Nagypapám nagy Beethoven rajongó volt ezerrel, az övé volt. Két éve halt meg. Nagymamám nagy becsben tartotta a fiókos szekrény tetején. Gyerekkorom óta figyelem: Ludvig egy szomorú ember lehetett. Süket volt, de mégis zenét írt, vezényelt: hallotta a belső fülében a hangokat – mondogatta mindig Papa.
Aztán mikor a Nagymamám is érezte már, hogy közeleg a vég, nekem adta a Beethoven szobrot, azzal, hogy örül annak, hogy hozzám kerül, mivel úgy érzi, hogy Papa nekem adná. Hazahoztam, feltettem a szekrény tetejére, pedig ha tudná Beethoven, amit én gondolok….ájájájj!
‘Beethoven szobor (Zene kell!!!)‘ tovább…
Loading ...
Hendrey Tibor rovata
Legutóbbi hozzászólások