Saját utad ૐ

Hetente frissülő rovatunkban Tibetről olvashatunk. Kérdéseinkre Hendrey Tibor, a Magyar Tibetet segítő Társaság vezetője válaszol. Sorozatunk már a múlt héten elkezdődött. Oldalunk jobb felső sarkában már “Tibetibi” második kérdésünkre adott válasza olvasható. E poszt pedig hétről hétre frissülve mindig tartalmazni fogja az eddig feltett kérdéseket és válaszokat. E helyen szeretettel várjuk olvasóink kommentjeit is!

Első kérdésünk összetett: Miért fontos a világnak és nekünk, magyaroknak, hogy hogyan alakul a helyzet Tibetben? Illetve: mit lehet tudni 2008 októberében a jelenleg Tibetben történtekről?

H.T.: Sajnos már az elején nem igazán jó hírrel kell kezdenem. Nem annyira fontos sem a világnak és a magyaroknak sem Tibet ügye, mint amennyire kívánatos lenne közös jövőnk szempontjából. Nem is a jóindulat vagy a szimpátia hiányzik a népekből, hanem inkább egy általános közöny, de még inkább tompa rövidlátás uralja az embereket szerte a világon és ezért jobbára kényelmi szempontok szerint cselekszenek.

A globalizáció csak jóléti előnyöket csillogtat az emberek számára, azonban ez egyelőre csak a világgazdaságot kézben tartóknak hoz igazi hasznot. Ha a globalizáció elve egyáltalán bármilyen formában is előnyére válik emberi létformánknak, az csak is a globalizálható elemek együttes alkalmazásával lehet megvalósítani. A gazdaságnak ebben nem lehet mindent felülmúló szerepe és különösen nem annak a rablógazdálkodásnak, ami ma minden erkölcsi és tradicionális érték felett működik, demoralizálva az emberek együtt érző és segítőkész készségét.

Tibet az elmúlt évtizedek alatt szimbólummá vált, az erőszakmentes harc egyedülálló metaforájává, ami ráadásul egy kis lélekszámú de magas-kultúrát megélő nép identitásához való jogát is jelenti, amit emberi jogoknak is nevezhetünk, de még inkább diktatúra által lábbal tiport emberi jogok teljes hiányának. Ez is egy jel, egy vészjósló jel, mert a világ tehetetlen és lehetetlen velük szemben.

Az igazán jó hír azonban mégis csak az, hogy azért szép számmal vannak emberek, aki felismerték, Tibet jele nem csak ezoterikus egzotikum, hanem olyan érték, ami mindannyiunkban közös, és ez az érték a valóságos globalizáció alapjai is lehet. A tibeti kérdés kapcsán, már messze nem csak Tibetről van szó. Tibet jelképezi az egész világ szellemi, lelki oldalát, az anyagiassággal és a mindennapi politika mára igen csak egyoldalúvá vált satnya korrupt lehetőségeivel szemben.

A 2008-as év nem volt könnyű a tibetieknek. Mivel a már mintegy 40 éve tartó párbeszéd eredménytelenségének okán 2008. október 25-én Őszentsége a Dalai Láma kijelentette: „…ami engem illet, a kínaiakkal való tárgyalásokat feladom. Őszintén követtem a középutas megközelítést Kínával kapcsolatban már hosszú ideje, de semmilyen pozitív válasz nem érkezett a kínai oldalról. Magam részéről a száműzetésben működő tibeti demokratikus kormányra és a tibeti népre bízom, hogy milyen utat kövessen a száműzött közösség a jövőben.”

A tárgyalásokat feladhatjuk, de Tibetet soha, szívünk Tibetét soha, soha.