Megérintett egy könyv, amit már régóta olvasok. Teljesen a hatása alá kerültem, hogy jé, hát mégis ennyire keményen megy, amiről eleddig csak érintőlegesen hallottam?! Szerelmem a nyelvtan! Mindig is az volt, s kimondani se tudnám, mekkora büszkeség fogott el, mikor egy valódi nyelvész lett az ismerősöm, sőt, a barátom. Nagyon bánt most is, hogy egy nézetkülönbség miatt egy akkora félreértés adódott köztünk, melyet nem élt túl frissen fogant barátságunk. Pedig ha még mindig tartana, most őszinte örömmel (illetve kétségbeeséssel) adnám hírül neki a hírt: mekkora rádöbbenéseket éltem át, amikor anyanyelvünk állapotáról olvastam.
Öcsém, Nelli veregette meg képletesen a vállamat, mikor egy jóval korábbi tibeti buddhizmusról szóló cikkemben nagy elánnal tettem említést felfedezésemről, miszerint a buddhizmusnak több irányzata is létezik!!! Ez a lelkesedésem annál is inkább ciki volt, mivel e cikk születésekor már több, mint három éve egy tibeti buddhista nézeteket valló csoport tagja voltam.
Mostani „felfedezésem” is hasonló jelentőségű. Ecren eszméletlen, hogy milyen pokoli a helyzete a határainkon túl élő honfitársainknak! Erre É. Kiss Katalin „Anyanyelvünk állapotáról” című könyvét olvasva döbbentem rá. S bár se TV-t nem nézek, se rádiót nem hallgatok, se újságot nem olvasok, azért hozzám is elértek innen-onnan elkapott hírfoszlányok szlovákiai magyarverésekről, romániai magyarok hátrányos helyzetéről, s talán még a délvidéken történt atrocitásokról is. Az említett könyvben azonban minden le van írva feketén-fehéren.
De ne rohanjunk előre, mert az anyanyelvünk állapotáról szóló kötet a számomra ambróziával egyenrangú csemegének számító nyelvtani értekezések tucatjaival kezdődik, így például azzal, amit én is oly nagy örömmel kérdeztem újdonsült nyelvész barátnőmtől, hogy tudniillik, egy szakember szemével nézve vajon romlik-e nyelvünk, veszélyben van-e az újonnan oly széles körben elterjedt amerikani-computerizálódás következtében?
A válasz a könyv szerint nagy örömömre: nem! Ilyen szempontból tehát nincs veszélyben a magyar nyelv, főleg, ha az újonnan bejövő, nagyrészt angol eredetű kifejezéseket folyamatosan magyarítjuk, és egységesen ezek a magyarított kifejezések kerülnek be az iskolai tankönyvekbe, valamint a szaksajtóba, használati utasításokba is.
Nyelvújításra nincs szükség, a nyelv folyamatosan alakul. Teljesen természetes, hogy időnként idegen, szokatlan szavak kerülnek be a már kialakult rendszerbe, amit a konzervatív felfogású emberek természetesen helytelenítenek, de ezek miatt sosem fog nyelvünk elkorcsosulni.
És itt jön el az a pont, amikor É. Kiss a környező országokban élő (vagy haló?) magyarokról kezd beszélni. Fontos hangsúlyoznom, hogy a könyvben sehol egy uszító hangsúly, a szerző csupán tényeket tár elénk. Itt már nem nyelvünk érdekességeiről van szó, már nem a „nem-e” helyteleníthetőségéről, vagy a suksüközésről, de nem is a „Dezső ki van szaladva a kertbe” konstrukcióról, vagy az igei állítmány névmutatói ragjairól, melyek számomra élvezetessé teszik a nyelvtant, mint tudományágat (túl azon, hogy a mi magyar nyelvünk mennyire egyedülálló és milyen ősi eredetű – szemben bármelyik ma divatos és nagyra becsült, ám valójában „újszülött” nyelvvel).
Ettől kezdve nem volt „jó” olvasni. Ugyanis nem volt jó értesülni arról a visszafordíthatatlan folyamatról, ami e mű kiadásakor, 2004-ben is teljesen reménytelen, lassú pusztulás leírása volt. Még egyszer szeretném nyomatékosítani: nem a könyv stílusa, hanem az ott leírtak váltottak ki belőlem tehetetlen dühöt. Nemrégiben írtam Tibetről, hogy a kínai elnyomó rezsim mennyire ellehetetleníti a Himalája őslakosait, s milyen felháborító, hogy a világ nagy része a füle botját se mozgatja Tibet védelmében. Az Anyanyelvünk állapotáról engem arra ébresztett rá, hogy nem kell nekünk messze menni ahhoz, hogy egy néppel szemben elkövetett igazságtalanságokról, kultúrák sárba tiprásáról halljunk!
Egy történelemhez értő ismerősöm különös kijelentést tett nemrég. Véleménye szerint érthető a szomszédos országok politikája, amennyiben saját nyelvüket akarják ráerőltetni az ottrekedt magyarok leszármazottaira, hiszen az a földterület már az övék majdnem egy évszázada. Szerintem ezt a mondatát nem gondolta eléggé át, mivel (vad dolgot mondok), ha Trianon most történne és – tegyük fel – az akkori ítészek nem Esztergomnál húznak egy vonalat, hanem mondjuk Lajosmizsénél, mondván, legyen Magyarország fővárosa Székesfehérvár, mivel így döntött a bizottság… és ezt szépen alá is írnák az erre feljogosított emberek, akkor mi itt Pesten nézhetnénk nagyokat!
Nem lenne mese. Az utcákat átneveznék, a falvakat, városokat is. Nem lehetne magyarul megszólalni, mert az idetelepített szlovák emberek fölénk helyezkedve azt érzékeltetnék velünk, hogy nem vagyunk otthon a saját hazánkban. A munkahelyeken minden szlovák nyelven folyna, a magyar nyelvet sehol se fogadnák el, s már nem is értenék meg a tisztviselők. Kénytelenek lennénk megtanulni szlovákul és az iskolákban mindent szlovákul tanítanának.
Elterjedne a nézet, hogy Szent István valójában szlovák volt. Minden nőt arra köteleznének, hogy a neve után toldjon egy –ovát és pár évtized alatt rólunk is lemondana a magyarok jelentős része, aki pedig küzdene értünk, hogy beszélhessünk magyarul, lehessenek magyar feliratok az üzletekben, legyen magyar utcatábla is, ne csak szlovák, stb., stb., azokat nacionalistának bélyegeznék és csodabogárnak, akik állandóan azt erőltetik, amit úgyse lehet.
És sajnos ez a jó 5 éve íródott könyv már arról számol be, hogy ez a folyamat már az utolsó utáni pillanatban van. Vagyis a határon túl élő magyarok ellehetetlenítése, pontosabban beolvasztásuk az államnyelv kizárólagos használói közé folyamatos. Sorban szűnnek meg a magyar többségű települések. A szülők már nem adják tovább a magyart a gyerekeiknek, s ők maguk is kétnyelvűekké válnak, egészen, míg fel nem lép a nyelvvesztés ténye, mivel a magyart már se a munkahelyükön, se a boltokban, se az orvosnál, se kultúrintézményekben, sőt, újabban már a templomban sem használják, használhatják. Sajnos egyre több helyen.
Éppen ezért a magyart megtanulni is fölösleges. Maximum otthon, a családban beszélik, de ott is egyre több az államnyelvből átvett kifejezés, hiszen magyarul azokat már meg se tanulják. Többre jutnak, ha inkább az államnyelv ismeretét tökéletesítik, hiszen egyre kevesebb a magyar nyelven (is) oktató tanintézmény (ahol a tankönyvek több helyütt magyartalanul vannak fogalmazva, vagy éppen a tanárok nem tudnak rendesen magyarul, ha egyáltalán vannak magyarul tudó oktatók), és a munkába álláskor végképp elvész a jelentősége, ugyanis tiltják, büntetik a magyar nyelv használatát. Azzal mit sem törődnek, hogy a kinnrekedt népcsoport leszármazottai egész kultúrát, egész nemzet-tudatot vesztenek így el!
Eklatáns példa a székely polgármester esete, akit azért büntettek meg több millió lejre, mert a hivatalos (céges) papírjára nevét és titulusát magyarul is ráírta. Hiába az Európai Uniós rendelkezés, miszerint a kisebbségnek is joga van minden szinten a saját anyanyelvét használni. Minden hiába. Az érintett – egyre kevesebb lelket számláló – közösségekből hiányzik az értelmiség, amely tudatosan foglalkozna a nyelvmegtartással. Az ottaniaknak talán nem is tűnik fel, amit mi innen látunk, őket talán nem is zavarja annyira, hiszen a mindennapjaik része. Sokan talán nem is tartják fontosnak, hogy tegyünk ezért valamit.
És a könyv az utolsó fejezetben szól a teendőkről, mármint, hogy mit „kéne” tenni a nem Magyarországon élő nyelvünket beszélők kihalását megakadályozandó. De ez csupán álom-kategória. Mindenhez töméntelen pénz kéne. A könyv megjelenésekor nyitottak meg ugyan (sok-sok év után először) magyar tannyelvű felsőoktatási intézmények, de sajnos továbbra sem jellemzi a teljes támogatottság az eredendően magyar családba született, azonban magyarságát felvállalni képtelen honfitársainkat.
É. Kiss Katalin könyvének utolsó lapjain pedig arról tesz említést, hogy az Európai Unió húsz hivatalos nyelvének egyike ugyan a magyar, de az óriási fordítási költségek csökkentése miatt valószínűleg ezt a számot 3-4-ben fogják maximálni, s így elképzelhető, hogy mi is kisebbségek leszünk még a határainkon belül is. Sok munkahelyen már most angol, francia, stb. a munkanyelv. Egyre több a külföldi-, vagy részben külföldi cég hazánkban. Ez végül is annyira nem baj, ahogy az idegen nyelv tanulása se fölösleges, sőt, azonban az már elgondolkodtató, hogy egyre kevesebben büszkék magyarságukra és egyre többen költöznek külföldre.
Folytathatnám ezerféleképpen. Kíváncsi leszek e cikk olvasottságára a jövőben! Jelenleg a saját utad hu legolvasottabb cikke a Meztelen hírességek című írás, mely nem Kelemen Annácskáról szól, bár akkor lehet hogy még egyszer ennyien nyitnának rá a sokat ígérő cím miatt. No comment.
Loading ...
Hendrey Tibor rovata
Zoli, ha jól olvastam, Te az elvet kifogásolod, hogy az echte magyar emberre rákényszerítik az adott ország nyelvét. Ez rendben is van..
Most lehet, hogy megköveztek, de az csak jó, ha egy ember minél több nyelvet beszél. És hát illik annak az országnak a nyelvét bírni, ahol élünk – akár önszántunkból, akár mert oda “csöppentünk”.
Az én dédszüleim Szlovákiából jöttek ide Magyarországra, de a mai napig sajnálom, hogy már az unokáik is csak 1-2 szót tudnak szlovákul.
Ami az emiatti elnyomást illeti, tényleg elítélem.
A moldvai csángóknak ilyen szempontból még rosszabb a helyzetük: pár éve volt nálunk egy ilyen kislány, ő mesélte, hogy őket nem is tekintik a románok magyaroknak (se), nincs magyar iskola (szerencsére lassacskán beindul), ezért írni magyarul egyáltalán nem tudnak, a misét is románul kell hallgatniuk.
Hallgattatok már csángó népdalokat? Érdemes.. Annyira fantasztikus..
Sajnos,a magyar nyelv,a helyesírás,a szép beszéd már azoknak sem fontos,akik itt,hazánkban élnek,persze tisztelet minden kivételnek.
Már lassan az számít “cikinek”,ha megpróbálja az ember a gyermekeknek megtanítani,mi az érték,a szépség.
Azt,hogy mit kellene tenni,nagyon sokan tudják,-ebben biztos vagyok és mindez nem csupán pénzkérdés.Amíg a világban ekkora a gyűlölködés,rivalizálás,kapzsiság,addig sajnos nemzeti büszkeség,identitástudat,stb…,csak csendben a szívekben él és meghal….,mert már az utódok is rossz példákon nőnek fel.
Én attól leszek dühös, ha valaki nagyon műveltnek akar látszani, és rosszul használja a szavakat..
Sokan hangoztatják, hogy tudják a megoldást, igen, de amint magasabb helyre kerülnek, ahol esetleg tényleg tudnának segíteni, onnan már nem megy.. De a politikába ne menjünk bele!!
Era, a szépség, az érték is relatív; de igazad van, a nyelvvel kapcsolatban sokan fölöslegesnek tartják ezen értékek továbbadását.
)
A mostani gyerekek pedig egyszerűen nem hagyják, hogy az értékek, az identitástudat megtalálja őket, mert egyrészt túlságosan természetesnek veszik, másrészt a környezetében ezt látja. Na és ha a haver így, akkor ő se maradhat le..
(persze vannak kivételek, szerencsére
Úgy érzem, elveszünk a részletekben..
Furcsának tartom, Gabi, hogy ezt írod: “Zoli, ha jól olvastam, Te az elvet kifogásolod, hogy az echte magyar emberre rákényszerítik az adott ország nyelvét. Ez rendben is van..
Most lehet, hogy megköveztek, de az csak jó, ha egy ember minél több nyelvet beszél. És hát illik annak az országnak a nyelvét bírni, ahol élünk – akár önszántunkból, akár mert oda “csöppentünk”.”
Nyilvánvaló, hogy az csak előny, ha valaki két nyelvet beszél, s ha valaki az országának nyelvét, ahol lakik, nem beszéli, az egyszerűen fafej. Itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy magyarlakta területeken TILTJÁK, BÜNTETIK, ha a magyar magyarul szólal meg, legalábbis fölöslegessé teszik számára a saját nyelvét, mivel mindenhol az államnyelvet KÖTELEZŐ használni. S bár az Uniós előírások szavatolják a kisebbségek anyanyelvéhez való jogát, a valóságban ez csak szép álom. Ezért a másod-, harmadgenerációs magyarság elveszti a nyelvét és a kultúráját, identitását is.
Az én dédanyám echte román volt. Fiatalon ideköltöztek (ez még Trianon előtt volt), de öregen is folyékonyan beszélte a nyelvét, miközben magyarul is olvasott, írt, újságokban jelentek meg a zseniális stílusú cikkei, fogalmazványai. Tökéletesen elsajátította a magyar nyelvet, de ő attól még román maradt a lelkében. Ő senkit se terhelt a román nyelvvel, senkit se akart tanítani, ő önszántából magyarrá vált, mivel gyerekkorában magyar volt az államnyelv (a menő), s tanártól tanult meg magyarul román falujában. De választhatta volna, hogy marad a román területen. Bármelyikre meg lett fvolna a lehetősége.
Nagymamám magyar szülők gyerekeként anyanyelvi szinten tanult meg németül Bécsben, majd Moszkvában oroszul, ahol a moszkvai magyar klubba járt. Számára természetes volt egyszerre három nyelv tökéletes ismerete, de tudta, hogy ő magyar, és végül itt élte le az életét. Tőle tanulhattunk volna, sőt, sokszor fordultunk hozzá az orosz, német házi feladatunkkal, de egyáltalán nem bánom, hogy nem változott meg bensőséges családi viszonyunk tanár-diák felállássá.
Nagypapám is perfekt németes és franciás volt. Mindketten idegenvezetők voltak az Ibusznál. Rendszeresen jártak külföldre turistaként, voltak német, osztrák, orosz, francia barátaik, de eszük ágában se volt elköltözni, hiszen ők magyarok és kész. Ide kötötte őket minden, még akkor is, ha nagymamám élete első 35 évét Moszkvában élte is le.
Az É. Kiss könyv szerint a környező országok magyarjait arra kényszerítik, hogy felejtsék el nyelvüket és kultúrájukat. Legalábbis én ezt vettem ki belőle. Nyilván ebben is van ráció, mondván, ha Trianonban húztak egy vonalat a térképen, akkor tekintsük ezt isteni akaratnak, hadd tegyék a magyarokat szlovákká, románná, stb-vé, hiszen sokkal egyszerűbb, ha egy adott országban mindenki egyféle nyelven beszél, mindenki egyféle vallást követ, mindenki egyféle ruhában jár, egyféle dolgot gondol mindenről. Azé ezen van mit gondúkodni.
Előrebocsátom, hogy elítélek minden erőszakos identitásváltoztatást, és pártolom a kisebbségi jogokat.
Csak a tisztán látás végett hozzátenném, hogy a magyarországi svábok sokkal többet szenvedtek a magyaroktól, mint a kinti magyarok a többségi nemzettől. Nem csak a nyelvüket vették el, de a vagyonukat is. Az erőszakos elmagyarosításnak meg is lett az eredménye: nekem már ez az anyanyelvem.
Hogy mennyire féltek régebben a magyar nyelv és identitás “hazai pályán” történő elvesztésétől, a svábok felszaporodásától, ahhoz éremes elolvasni Illyés Gyula 1933-ban írt “Pusztulás” c. cikkét.
Arról szól, hogy vidéken már alig van magyar, mindent elönt a német tenger.
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00562/17577.htm
Őket kitelepítették, vagy kényszermagyarosítva, vagyontalanul maradhattak. A folyamat a hatvanas évekig lezajlott, ma már mindenféle presszió nélkül is a magyar a svábok “natív” nyelve, a német csak hasznos a nagyszülőkkel meg a németországi rokonsággal történő kommunikációban.
Nem kötelező mindenben egyetértenünk, kedves Zoli!
Régebben valószínűleg rosszabb lehetett a helyzet..
Elítélem természetesen, hogy nem gyakorolhatják szabadon az anyanyelvüket, de hogy otthon, családon belül nem beszélnek magyarul..
Egy sarkított példa: valaki magyar anyanyelvűként kimegy külföldre, 20 év múlva visszajön, és elfelejt magyarul. Ha volt lehetősége magyarok között lenni, nálam ez a sznobizmus és a szegénységi bizonyítvány netovábbja..
Nem hiszem el, hogy aki akarja, nem tudja megőrizni a magyarságát!
Két oldala van mindennek; anyukámnak van egy ismerőse Csíkszeredán, ő szokta mondani, hogy dacból nem voltak hajlandóak megtanulni az erdélyi magyarok románul. Csakhogy valamennyire alkalmazkodni kell szerintem.
Zoli, gratulálok a posthoz. A mai magyar(?) helyzetet jól reprezentálja a néhány hozzászóló. Összesen három darab. A háromból egy felrója a magyaroknak, hogy miért nem tanulják meg a többségi nemzet nyelvét (holott ahogy Te is kijavítod, nem erről szól az írás). Aztán még egy ügyes hazugsággal megspékeli, miszerint a dédszülei Szlovákiából(!) érkeztek Magyarországra.
A másik nyomja a jól ismert komcsi propagandát. Meséld el Csavarhúzós milyen sérelmeket, gyötrelmeket éltél meg ebben a náci országban? Írd le milyen német településeket, országrészeket csatoltak Magyarországhoz! Tudtad-e, hogy Magyarország szovjet megszállás alá került, amikor deportálták a német anyanyelvűeket? Vagy ismered a 44-es eseményeket, amikor egy másik német anyanyelvű kis csoport vonta irányítása alá az országunkat? Dereng némi összefüggés?
A háború után nem csak a svábok vagyonát vették el. Mindenkiét, aki veszélyt jelentett a rendszerre, többek közt az én nagyszüleimét is (horvátok és kunok voltak). És nem a magyarok tették mindezt, hanem az az ávós söpredék, akik és akik leszármazottai a mai napig itt virítanak ebben a kies országban, mindenfajta számonkérés nélkül. Azért meg kell hagyni, jó munkát végeztek.
Nem bárki mellett, vagy ellen szólnék, de miért ne jöhetett volna valakinek a dédszülője Szlovákiából? Svábok pedig pl. Szabolcsban is sokan vannak.
Pirimidin, például azért, mert Szlovákia cirka 15 éve létezik…
Fömi, azt kikérem magamnak, hogy hazudnék a dédszüleimről.. Látszik, hogy nem ismersz.. (de jó nekem)
Köpködhetnék én is, de nem teszem!!
Csak egy jó tanács: nem kell mindent szemellenzővel nézni! :S
Ha Csehszlovákiát írok, attól boldogabb vagy?
Nincs más gondod, mint ezen lovagolni?
Garo ne csúsztass, Szlovákiáról állítottad, hogy a dédszüleid korában is létezett. Az álláspontod nem elszigetelt, ez a jelenlegi szlovák kormány propagandájának is része.
Valótlanságot állítottál, nem jött be, most pedig neked áll feljebb.
o-ó, gyerekek, nem dúvadkodni!
Látom, ez a téma sokakat mélyen megérintett, mint ahogy eredetileg engem is. Éppen a http://hu.wikipedia.org/wiki/Szlov%C3%A1kia -t böngésztem, hogy igazságot tegyek (ami eleve persze esélytelen), ennélfogva Rátokbízom.
Az én dédszüleim éppen a másik végletből, Hunyad megyéből költöztek át az 1910-es években. Én dédim 10-ben volt 20. A fenti wiki oldal tanúsága szerint Szlovákia 1918-ig Magyar Királysághoz tartozott. 1919-től Csehszlovákia.
Egymást ne támadjuk, egyrészt me fösleges, másrészt me egy csapat vagyunk – a sajátutasok társasága. A véleménykülönbségek persze villózhatnak, sőt, mindenkinek nem is kell mindenkivel szimpatizálnia, de – elmesélem – egy nagy megélést éltem át 2005-ben, az első Ananda 7en, Horányban. Volt egy gyakorlat, hogy mászkálni kellett a teremben (40-en lehettünk) és mindenkinek mindenkivel kellett találkozni (köszönni, vagy kezet fogni, vagy összeölelkezni, stb.), felvállalva azt, hogy mit érez a másik iránt. Ez volt az első gyakorlat és utána egy hétig nem volt gond, hogy hogy viszonyulj a másikhoz, hiszen ezt már az elején tisztázta mindenki mindenkivel.
Elvileg a saját utad is egy közösség, ahová időnként összejárunk eszmét cserélni. Tökre nem baj, ha valakiről az az érzésed, hogy “ű, ez de gáz egy ember!”. Vállald fel, de emlékezz arra, hogy bárki, akivel találkozol az életedben, csupán egy tükröt tart eléd. Saját magad kivetülése. És akkor is, ha unszimpatikus, ő attól még a csapat része – és ki tudja, később még lehet, hogy összebarátkozol vele…
Ilyet tőlem nem hallottál.. (Úgy sejtem, szereted kiforgatni a szavakat, de muszáj minden ilyenen fennakadni?! Ettől most jobban érzed magad?!)
Ha gondolod, módosítok:
1. a dédszüleim a mai Szlovákiából jöttek át Magyarországra
2. a dédszüleim Csehszlovákiából jöttek át Magyarországra
Remélem, kielégítettem a kötözködni vágyásodat!
Kedves Moderátor Úr, nem én kezdtem..
A tükröt pedig én is tarthatom, mert azt nem hagyhatom, hogy valaki hazugnak nevezzen!
Ha kiesem a kosárból miatta, vállalom!!
Zoli, Szlovákia sehová sem “tartozott” 18 előtt, mivel nem létezett.
Mikor születtek a dédszüleid?
Mikor költöztek?
Akkor ha én azt mondom, szabolcsi vagyok, hazudok, mert valójában szabolcs-szatmár-beregi? szerintem ez ilyen szintű volt.
Feleségem nagyszülei is Szlovákiából “jöttek”, bánom is én, hogy Cseh, vagy sima. Ők magyarok, de ők is kaptak a sorstól rendesen…
“jöttek” = hozta őket egy vagon…
Kedveskéim!
Amit itt meccseltek ,szerintem nagyon méltatlan.Mindenki más síkon mozog,ezt fogadjuk el,ennyi.A múltkor én is megkaptam a magamét itt,de nem érdekel.
Garo!
Te sokkal inteligensebb vagy annál,mintsem ilyen helyzetekben felved a kesztyűt.
Fömi,a te stílusod kissé valóban kötözködő,negatív,de úgy tűnik,felvállalod és ezért tisztelet jár.
Dédszüleim 1887-ben, és 1889-ben születtek. 1932-ben költöztek át ide.
Pirimidin, Era: köszönöm!
Zárjuk le, induljunk tiszta lappal!
Garo, a dédszüleid tehát Magyarországon születtek. Biztos megvolt az okuk, hogy később a csonka területre költöztek (ez nem is rám tartozik)
Pirimidin, ha érdemben reagálnék a szabolcsi eszmefuttatásodra buta embernek tartanálak, most tekintsünk el ettől…
Egy kis feloldásként (és nem újabb vitaindítóként) egyik kedvenc fociszurkoló-rigmusom:
Lesz még Pozsony magyar falu, ollé, ollé!
a kedvenc persze idézőjelben
Fömi: no comment..
Pirimidin: érdekelne, melyik csapatnak drukkolsz, de hátha abból is vita lesz.. (megsúgod?
)
“a kedvenc persze idézőjelben”
Ez egyértelmű volt.
Most olvastam, “Müller Péter-Varázskő”című könyvét.Érdekes megállapításokat tesz.Azt írja,a háború és más borzalmak idején nem volt annyi depressziós,megkeseredett ember,mint manapság,-mert nem volt idő a bajainkon gondolkodni.
Ma, saját magunk áldozatai vagyunk,de sajnálunk szembenézni önmagunkkal.Gyermekként nem értettem őseim erejét,optimizmusát,annyi csapás ellenére,ma már ismerem a titkot,melynek neve:-Szeretet!
Imádom olvasni, ahogy veszkölődtök! Folytassátok csak nyugodtan, de Fömi, ha már meggyógyultál, igazán átcammoghatnál azér a vmiér, amie tijedé!
Szerintem, hogy régen mi volt, s hogy ki mit miért csinált, az ma már nem kideríthető.
Az ágyat nyomtam egész héten:(
Az államhatárok elég jól nyomonkövethetők Zoli, különösen száz évre visszamenőleg. A szlovák történelemszemlélet a következő. A “valamikori” Magyarország megszűnt és létrejött egy másik ország, amit most -milyen véletlen- Magyarországnak neveznek. Tehát az az eredeti ország, amkiből ők a földjüket szerezték már nem létezik. Érzed-e a finomságokat?
Persze mit várhatunk egy olyan országtól, ahol a nettó náci Benes dekrétumok a mai napig érvényben vannak, sőt a parlamentjük kábé egy éve ratifikálta őket. És ezek EU tagok, euroval fizetnek. Bezony ám!
Ezen kár rágódni, mi is azt mondjuk, hogy az az ország, amelyiktől a földünket szereztük, már nem létezik, a Kárpát-Medence ősi magyar föld.
Nem attól leszünk jobbak, okosabbak, ha belekötünk az élő fába (hát még a holtba) is, hanem a jelen gondjait kell megoldanunk.
Müller Péter azt is írta, hogy a nagy birodalmak bukása azzal kezdődött, hogy az emberek helyi szinten nem jöttek ki egymással; ez a gyűlölködés vezetett pl. a római birodalom bukásához, tűzvészekhez.
Részemről lezártam!!
Pirimidin, neked minden megnyilvánulásod mérhetetlenül ostoba és elszomorító. A Kárpát-medencében a magyar törzsek alapították az első államot később felvéve a katolikus vallást, ami lehetővé tette az itt élő népek számára (így a különféle szláv népeknek is) hogy tartósan letelepedjenek és fennmaradjanak.
Az hogy a szomszédunkban élő (volt testvéri államunk) faji alapon bűnösnek nyilvánított és megfosztott a vagyonától minden magyart azon a területen, ahol ők ezer éve élnek és ezek törvényi háttere még ma is létezik(!) elhiszem, hogy egyszerű életedben nem bír különösebb jelentősséggel.
Mielőtt történelmi kérdésekben legközelebb megnyilvánulsz, javaslom tedd magadévá az általános iskolai alapismereteket.
Garo, minden tiszteletem a dédszüleidé, főként hogy végigküzdötték a betonkemény XX. századot. Tudod jól, hogy nem beléjük kötöttem, hanem a Te történelemhamisításodra reagáltam.
én kérek elnézést, megyek olvasgatni!
Legalább fejlődőképes vagy!
igyekszem. engem félretájékoztathattak az óvodában, nekem azt mondták, itt már voltak, akiket mi legyilkoltunk, meg elzavartunk. brühühüüüü
Nagy ugrás lesz majd az óvodai szinthez képest, de egyben izgalmas is. Sok sikert!
azt hiszem, itt én is befejeztem.
Akkor ezt most írásba adtad?
Valaha szerettem”idejárni”,olvasgatni,beszélgetni,de ez a gyűlölködő,bántani AKARÓ stílus nem tetszik nekem-sem.
Passzolok!
Én maradok, várom az új írást
Valaha? Zoli, ez a szájt nem most indult? Vagy félrenéztem valamit?
Era, ha valaki azon a szinten van, hogy a magyar honfoglalást valamilyen másik ország(!) területének elfoglalásaként vizionálja, és tegyük fel magyar állampolgárról van szó és tud írni-olvasni megkérdezhetném Te miért nem javítod ki? Mondjuk Téged ez nem érdekel. Oké. Ha más megteszi, az a Te értelmezésedben gyűlölködés?
Látod Pirimidin önként vállalt számüzetése még két óráig sem tartott…LOL!
hol látsz Te olyat, hogy én száműzetést vállaltam?
már megint a szavakon lovagolsz…
Én sem tűnök el, csak a témát hanyagolom..
Szögezzük le, Fömi, a “javítást” kissé finomabban is eszközölhetnéd, mert hátha megbántasz vele másokat.. Vagy ez téged nem érdekel?
“Mindig azt tedd másokkal, amit szeretnéd, hogy Veled tegyenek.” – Elismerem, hogy nehéz, de meg kéne próbálni mindegyikünknek.
csak hogy tiszta legyen:
1. veled fejeztem be, arra értettem a befejezést.
2. ország valóban nem volt, ezen ne lovagolj. Ostoba vagyok, országot írtam xxxxx helyett. x=Te biztos tudod a helyes kifejezést, nem szeretnék ostobaságot írni.
Ugyebár – mint írod is – magyar törzsek alapították az első államot itt. Igen, miután elkergettek, legyilkoltak néhány már itt élő embörkét.
pont
Garo, a mostani szlovák-magyar helyzet szerintem éles annyira, hogy az ember okkal reagáljon markánsabban akkor, amikor a saját országában a hivatalos szlovák propaganda elemeit hallja vissza. Talán nem kell kibontani a kérdést részletesebben egy olyan állam esetében, ami teljes egészében a mi országunk területéből jött létre, mesterséges körülmények közt, mindenfajta etnikai szempont és józan érv figyelembe vétele nélkül.
Én azt teszem, amit másoktól is elvárok. Az állóvizet nem kedvelem.
Pirimidin, a magyar törzsek kábé fél Európát végigfosztogatták, ami teljesen trendi volt akkortájt. A Kárpát-medence lapos részeinek népsűrűsége annyira alacsony volt, hogy gyakorlatilag lakatlannak számított. Államszervezet, államhatárok, vagy a maihoz egyáltalán hasonló jogrendszer nem létezett. Ezt kellett létrehozniuk a magyaroknak, különben eltűntünk volna egy két nyom híján a történelemből és mi sem leveleznénk itt most.
Fömi,az,hogy nem érdekel,nem fedi a valóságot.Vannak azonban helyzetek,amikor azt érzem,felesleges belebonyolódnom egy helyzetbe,mert a partner nem kiigazítani,csak kioktatni szeretne és számomra óriási a különbség.Vitakultúra is létezik és bár sok igazságtartalma van annak amit mondasz,ezen a téren viszont,-úgy érzem-,neked van bepótolni valód.
A sértegetés nem visz előre.
Ezek szerint elvárod tőlünk is, hogy leostobázzunk, lehazugozzunk, ha olyat írsz, ami sérti az önérzetünket?! Ugyanis Te sem voltál ott, mikor ezek a dolgok anno történtek, tehát Te is csak a könyvekből tudod, amit tudsz. Lehet, pár hónap múlva kijön egy könyv, ami Téged is megcáfol, úgyhogy szerintem hátrébb az agarakkal..
Továbbra is a stílusod az, ami bök..
Ha valaki nem éri el történelmi alapismeretekből az általános ötödikes szintet és erre még láthatóan büszke is az kimeríti az ostoba ember kategóriáját, de minden jóindulattal.
“Lehet, pár hónap múlva kijön egy könyv, ami Téged is megcáfol, úgyhogy szerintem hátrébb az agarakkal..”
Konkrétan melyik itt elhanzott tényt tartod kérdésesnek?
“A sértegetés nem visz előre.” A tények ismerete viszont igen.
Oké,mivel valószínűleg mi túlságosan érdemtelenek vagyunk hozzád,megkérem a páromat,aki történész,helyettünk beszélgessen veled.
Talán az ő tudása megfelel neked.
Pirimidinről volt szó.
Ha már a vitakultúrát említetted, amikor valaki folyamatosan áldozatnak állítja be magát az lehet annyira fárasztó, mint az indokolatlan fölényesség.
Áldozat az,aki azzá teszi magát.
Tisztelem a tudást,de az okoskodó-okos emberekkel sokan nem tudnak mit kezdeni.
Te,mint e tulajdonságok bírója,nem gondolod,hogy érdemes lenne megtalálni az egyensúlyt?
A te tényeidet kulturáltan is lehet(ne) közölni, nem egyből nekiesni a másiknak..
Arctalanul könnyen vágod máshoz a “kedves” szavaidat!!
Ha nem támadtál volna folyamatosan, nem kellett volna annyit védekeznünk. Úgy tűnik, Neked senki és semmi sem elég jó..
De azt gondolom, Neked is lenne pótolnivalód bizonyos műveltségi területeken..
Ez már tényleg a végszó, több időt nem vesztegetek a témára!
Bocs,az iwiwedet szemlélve,feleslegesnek érzem a kérdésemet.
Era, a fórumozásnak megvan az az előnye, hogy vissza tudod olvasni. Az egyik hozzászólás után születik egy másik, egy harmadik és így tovább. A gondolatok nem vesznek el, bármikor végigfuthatsz rajtuk. Ha megteszed láthatod, hogy ezen a fórumon senki nem talált meg, nem “kaptad meg a magadét”. Saját szorgalomból nekiálltál lovagolni a stílusomon. Semmi válasz, akkor megint. És megint, hintázol a stílusomon. Aztán a negyvenakárhanyadik hsz-nél két válasz.
Ennyi.
Ho-hó, végre! Megtámadtak, igen! Most magadra vehetted Pirimidin szerepét és sértődötten elvonultál, nagyjából olyan stílusban, hogy akkor most megmondalak apukámnak/anyukámnak/a tanárbácsinak.
Tökéletesen mondtad: Áldozat az, aki azzá teszi magát.
“Arctalanul könnyen vágod máshoz a “kedves” szavaidat!!”
Igazad van de én az életben is ilyen vagyok.
“De azt gondolom, Neked is lenne pótolnivalód bizonyos műveltségi területeken..”
Ebben is.
Nem érzem magam áldozatnak,de annak örülök,hogy velem kapcsolatban sikerült kultúráltabb hangnemet megütnöd.
Istenkém… egyszerűen nem hiszem el! Nem unjátok még? Tudom én, hogy nehéz megállni, hogy visszaszólj, ha megsértettek… (És azt sem állítom, hogy én megállnám…) De muszáj ezt itt csinálni?
Én nem állok sehova, de nagyon díjaznám, ha ezt a veszekedést – vagy nevezzétek, aminek akarjátok – mondjuk e-mailben vagy bárhol máshol bonyolítanátok le. Nem hiszem, hogy ez megoldhatatlan lenne. Előre is köszönöm…
Egy napig kuss volt. De Te megtörted a csendet! LOL!
Most hülyének kéne magam éreznem, amiért nem a hozzászólások dátumát néztem. Annak is érzem. Bocsánat. De ettől függetlenül nem hiszem, hogy bármi rosszat vagy idiótaságot írtam volna… De mindegy. Ha minden igaz, a nevemre kattintva elérhet, aki akar, és ha vkinek bármi további kifogása van, írhat nekem privátban. És ezzel már nem is akartam tovább húzni ezt az egészet.
Ami pedig az anyanyelvet illeti, én nem a kihalástól félek… Sokkal inkább attól, amivé néha korcsosul.
A múltkor láttam a pályaudvaron egy kisfiút, alsósnak tűnt… És borzasztó volt hallani a szájából, hogy “b*meg”… Csak én lennék mimóza…?
Én értem, miről beszélsz, Saci. A trágárkodásnak nincs (alsó) határa. Engem is aggaszt – a magam módján tenni is igyexem ellene, mert bár lehet, hogy nyelvünk nem ettől fog korcsosulni, de akkor sem jó állandóan trágárkodást hallani gyakorlatilag már majdnem mindenünnen.
A nyelvet valóban ápolni kell, mint egy élőlényt. Él is a nyelv, s benne is élnek, hiszel nyelvében él a nemzet.
Hajaj! Én a múltkor egy múzeumban kaptam fel a fejem, hogy egy óvodásforma(!) kisgyerek eleresztett egy “ülj le a seggedre” beszólást. (akkor a “szép” beszéd mellett a tiszteletről már nem is beszélve). Hát azért ez se semmi!
Mi megbeszéltük a fiammal még pár éve, hogyha valamelyikünk csúnyát mond, a másik csapjon rá nyugodtan a szájára (persze nem olyan nagyot, hogy kiessen a foga, csak jelzésértékkel). Ezt a módszert először mindig be is tartottuk, bár nem sűrűn és nem sokáig kellett alkalmazni. Én is jobban megtanultam figyelni magamra, aztán pedig a fiam ha valami mocskosat hallott, és ki akarta mondani, már először mindig rákérdezett, hogy anya ezt kimondhatom? Most már nem sokára 9 éves lesz és hát mondanom sem kell, hgy a mai napig nem beszél trágár módon, pedig én már hallom az osztálytársai “cifra” beszédét. Szomorú, hogy egyes szülők erre nem figyelnek.
Amikor óvodában dolgoztam, külön előadást tartottak arról az óvónőknek, hogy hogy lehet kezelni a csúnya beszédet az óvodásoknál. Nem ártana ilyen előadás néha a szülőknek is.
Saci, szerintem csak az emberek illetve bizonyos embercsoportok korcsosulnak. A magyar, ahogy a többi nyelv is folyamatos változásban van, de fantasztikusan hajlékony.
Egyszerűen jó érzés használni, annyira változatosan tudod kifejezni magad általa. Ha erre tudatosan figyel az ember biztosan nem korcsosul el a nyelv.
Az olyan kis krampóknak pedig legközelebb kenj le egy sallert mentedben, és máris tettél valamit aznap az emberiségért!
Tudom, hogy ez nem csak a nyleven múlik, illetve egyáltalán nem azon múlik, hanem az emberen. Minden nyelvben vannak durva kifejezések, amiket lehet, de nem muszáj használni… De attól még elszomorít. Vagy talán így még inkább az.
És tényleg már szinte mindenhonnan ezt hallják az emberek, szóval mit várhatnánk? A zene, amit a többség hallgat, az sem mentes ezektől, sőt. A környezete is ilyen. Talán a családja is. Innentől kezdve általában ő is olyanná válik, amilyenné teszik. Nagyon jó példa erre a Zabhegyező, ami ha irodalmi mű is, nem olyan fajta, aminek semmi köze a valósághoz. Néhány embernek el is megy a kedve tőle emiatt, de sajnos ez van és a maga stílusában szerintem fantasztikus. Ha egyszer eljutsz a végére és látod, hogy azért nem mindenki olvad be. Én szeretek ebben hinni. Meg abban, hogy a trágár kifejezések mögött azért általában nem “velejéig romlott” emberek vannak, és ezt is tapasztalom. De mégis mindig lehangol.
Azzal pedig, hogy egy pofon lenne a megoldás, nem értek egyet. Illetve nem tudom, ezt így mennyire gondoltad komolyan, de semmire se mennék vele szerintem. Legalábbis nagyon kicsi esély van rá, hogy használna. Idegen vagyok neki. Semmi közöm hozzá, hogyan beszél és neki állna feljebb. Nem is mondom, hogy nem jogosan. Az, hogy máshogy nevelődjön, nem az én dolgom, hanem a szüleié, a barátaié, a környezetéé. Mert hozzájuk kötődik, rájuk hallgat – jó esetben. És itt már el is értünk oda, hogy azért nem csak ő a hibás ebben. Nem tudom, ki ismeri azt a Halász Judit dalt, amiben ez van:
“De az is lehet, hogy azért rosszak, mert a felnőttektől tanulják, hát ne várjátok, hogy jók legyenek, míg a felnőttektől is azt látják, hogy önzők, irigyek, verekedősek és kevés bennük a szeretet.”
Nyilván ez csak az egyik oldala a dolognak, de van benne igazság. Ennek ellenére a felnőttek szívesen mondogatják: “Ezek a mai fiatalok!”, de nem mindegyük tesz is ellene.
És talán én se sokat. De annál többet, mint hogy én magam nem követem ezeket a dolgokat és sose hallgatom el a véleményem róla, nem hiszem, hogy tehetnék. De mégis, ez is valami, mert az emberiséget végső soron a sok kis ember alkotja. Ha mindenki így gondolkona, ha mindenki csak a saját környezetét meggyőzné, nem lenne gond.
Ki is az ostoba?
Kiskorúaknál egyértelmű, hogy a szülő felelőssége a döntő.
Ha már Te magad így teszel, akkor gyakorlatilag mindent megtettél.
Nem tudom. Talán úgy az egész emberiség “átlagosan”. (Bár utálok általánosítani.) Én nem mondom, hogy mi jók vagyunk, de azt se, hogy jó példát látunk. Aki meg tehetne ellene, sok emberre hathatna – gondolok itt pl. a híres emberekre -, az általában nem akar. Tisztelet a kivételeknek – mert azért szerencsére vannak.
De amúgy nem hiszem, hogy az én dolgom lenne eldönteni, hogy ki ostoba és ki nem. De abban biztos vagyok, hogy mindkét félben van hiba. Biztosan Ti is láttátok már, hogy az utcán a babakocsit toló vagy gyerekét kézen fogva vezető nő bőszen fújja a füstöt…
Magát talán van joga tönkretenni, na de egy kisgyereket? Aztán a felnőttek meg csodálkoznak, hogy már a 10 éves kis tökmagok is cigiznek… Vajon miért? Arról nem is beszélve, hogy mit sem ér a biológiatanárnő lelkes prédikációja, ha a kollégiának jó része dohányzik és ráadásul a kijelölt helyiség a büfével szemben van. (Az én általánosomban így volt.)
Bár ez már megint nem ide tartozik (remélem, nem baj, hogy eltértem az eredeti témától, de ez úgy kikívánkozott belőlem)…
Nagyon is helyénvaló téma a dohányfüst mentesség! Ugye, Pirimidin? Nem írok róla külön cikket, mert még elragadtatnám magam negatív értelemben.
Nekem gyerekként borzalom volt cigarettafüstben felnőni, és bár teljességgel szeretem Apukámat, Öcsémet, (ex) Sógoromat is, ezzel mindig is súlyos problémáim voltak, vannak és szerintem lesznek is… a dohányzás elfogadásával.
Azt mondják (pl. a Titok c. filmben), hogy ne valami ellen küzdjünk, mert az csak azt eredményezi, hogy arra a negatív dologra terelődik a figyelem, az energia, hanem a pozitív dologÉRT küzdjünk inkább. Pl.: ne a háború ellen, hanem a békéért.
Küzdjünk tehát a friss levegőért. De valószínűleg friss levegőt akarnak a dohányosok is… Az kelti bennem a legnagyobb ellenérzést, hogy miután kiderül rólam egy társaságban, hogy nem iszom, nem dohányzom, sőt, még csak ki se próbáltam egyiket se, akkor automatice óvodásnak néznek, hogy “ja, biztos neked nem szabad!” – mintha én csak orvosi tilalom miatt nem gyújtanék rá, vagy nem innék! Nehezen állom a dohányosok fölényeskedését, kivagyiságát, hogy ….áhh! Tényleg befejezem, mert nekem nem tesz jót ez a téma!
Mindezzel együtt megfontolandó, amit a Titokban mondtak (nem is) titokban.
Jó úton haladok, jelentem, Zoli!
Egyébként meg (bár ez a másik cikkhez illene inkább) mosószódát, mosószappant használunk, mosható pelusunk volt, ecettel takarítunk, és hát a bio növényvédelemért is teszek néha
Nos,mivel úgy látom, hogy eme fórumon ,megint nagyon egy húron pendültök,kicsit felkavarom az állóvizet!Elmondom az én saját véleményemet!Nem feltétlenül kell háborús bűnösnek tekinteni a dohányos embereket.Szenvedély!!Ki ezért ki azért,csinálja amit csinál!Vannak alkeszek,vannak drogosok, és vannak a szerencsejátékosok!Ők ugyebár mind káros szenvedélyeket űznek.Utáljuk őket teljes krafttal,az a legtisztább!!Még egyetlen fórumot sem találtam ,ahol bagósok fikázták volna a nem bagósokat.Szerintem ők se csámcsognak azon, hogy ti egy weboldalon akarjátok megváltani a világot.Az emberi értéket nem az határozza meg, hogy van e káros szenvedélyed és választékosan beszélsz e.A dohányosnak lépéselőnye van:neki nem kell elfogadnia hogy te nem bagózol.És ő ezért nem utál téged!Valóban,ott is vannak tahók,és nem tahók!Ez van! “Homokba dughatod a fejed,de attól az élet még /óvatosan fogalmazok/ fenékbe billent”.
uff,én beszéltem
Őrülök Wini, hogy újra kommentelsz!
… Szerintem mi – én legalábbis bizosan nem – így értettük. Egyszerűen csak arról van szó, hogy felelőtlenség egy szülőtől, hogy a kisgyerek arcába fújja a füstöt, és ha már a saját egészsége nem érdekli, a gyerekéével azért törődnie kéne.
Ha valaki otthon teszi és nem szenved tőle a környezete, felőlem csak nyugodtan. Csak sose fogom tudni ezt megérteni, hogy miért muszáj, de mindegy. Egy rakás okos és jófej ember is van, aki dohányzik. A probléma nem velük van. És szó sincs arról, hogy háborús bűnösnek tekintenénk őket. Ugyanez vonatkozik a trágár kifejezések használóira is. De onnantól kezdve, mikor már minden második mondatodban benne vagy, hogy “b.meg” vagy valami hasonló és nem tudsz kimenni az utcára sétálni a kisgyerekeddel anélkül, hogy elszívnál mellette egy cigit, sz’tem már baj van. Legyünk tekintettel egymásra!
Én igyekszem.
Amúgy meg mi gond a világmegváltó tervekkel? Persze ritkán – vagy sose – valósulnak meg, de ez is több, mint a semmi, a szándék legalább megvan. Nem hiszem, hogy ettől homokba dugnánk a fejünk.
A dohányos/nem dohányos között van egy jelentős különbség: a nem dohányos nem károsítja a dohányos egészségét, ha a társaságában nem dohányzik, míg a dohányos igen. Maga a fogalom, hogy passzív nem dohányzás sem létezik, mivel értelmezhetetlen.
Ez a lényeg.
Értem,akkor pedig fogadjátok el csendben a sorsotokat és ne a hátuk mögött szövögessetek összeesküvés elméleteket,és lapátoljátok rájuk a kakit!A budapesti 95ös olmozatlan levegő,meg már csak ráadás!
uff,én beszéltem