Paulinyi Tamás (is) régi jó ismerősöm. Meghívót kaptam tőle első regényének sajtótájékoztatójára. A Szintézis szabadegyetem igazgatójaként, előadójaként, parapszichológusként, filozófus- ként, ezoterikus gondolkozóként, folyóiratok cikkírójaként ismertem eddig őt, ezen kívül a TAIKO dobkör oszlopos tagjaként, valamint, hogy a különleges pszichés képességeket vizsgáló Pszi Labor vezetője is, sőt halál közeli élményekkel is foglalkozik. Az utóbbi időkben irodalmi munkásságát is közreadta. Folyóiratokban publicista, novellái olvashatók, két verseskötete van már és most megjelent első regénye is Bolébál címmel, melyben gyerek és ifjúkorát dolgozza fel. Egy kemény, néhol horrorisztikus, valamilyen mértékben mindannyiunkkal megtörténő dráma ez.
Tamás tavaly még verseskötetét dedikálta a Szintézis szabadegyetem nyílt napján
A Bólébálra enyhe kifejezés az önéletírás kifejezés. Ez egy eleven önboncolás. Rettentő kínos dolgokról esik benne szó. Paulinyi Tamás évekig fontolgatta, vajon leírja-e, ami vele történt, s aztán, hogy vajon kiadja-e. Életének legelső, idillinek mondható időszakát 15 évnyi borzalom követte, mely elsősorban nagyanyja és szülei alkoholizmusa miatt lett olyan, amilyen volt.
a margitszigeti Globális békemeditáción, mint fő szervező, az asztalnál ült, míg Laár András gitáron játszott
A családban napi szinten fellépő anomáliák a külvilág számára is láthatóvá váltak, s ekkor Tamás különös szerepkörbe került, mely tulajdonképpen végigkövette egész fiatalkorát: palástolni igyekezett szüleit, titkolni a titkolhatatlant a külvilág elől, a családon belül pedig magára vette a bűnbak szerepét, hogy mindennek ő az oka. Ez volt ugyanis belétáplálva, főleg édesanyja által.
Tamásnak kellett szégyellnie magát minden kínos szituációért, az egzecíroztatásokért, illetve anyja és partnere közti veszekedésekért, lerészegedésekért is. Mivel szó szoros értelmében belenőtt ebbe a helyzetbe, soha nem fordult meg a fejében, hogy megszökjön, bárkitől segítséget kérjen.
Popper Péter szerint a Bólébál varázskönyv. Hogy miért, kiderül a könyv lapjain!
Popper Péter pszichológus méltatta a művet a helyszínen, s ő írta az utószót is. Mint azt a sajtótájékoztatón elmondta, elcsodálkozott azon, hogy Tamás eredeti foglalkozása keramikus. Tehát különösen becsülendő az az ember, aki egyrészt szellemi értelemben is magasra tör, de ugyanakkor az agyában megfogalmazódott gondolatait művészi szinten is képes megvalósítani.
Szintén Popper mesélte el a történetet, miszerint korábban, fiatal korában a mára világhírűvé vált mozgásterapeuta Pető András asszisztense volt, aki nagy hatással volt Popper szellemi életére. Állítása szerint Pető azt mondta, hogy ő nem tiszteli a szenteket, mert elbujdokoltak barlangokba, kolostorokba és ott éltek szent életet. Ez semmi. Egy kupleráj közepén tessék szentnek lenni! – mondta Pető – Az előtt leborulok.
Paulinyi nem zárkózott el, nem vonult elefántcsonttoronyba, s mégse vált áldozatává ennek a lelki katarzisnak. És ez az igazi varázslat Popper szerint abban a világban, amikor naponta hússzor támadják meg az ember lelki egyensúlyát. Karácsony közeledtével ajánlom e kötetet azoknak, akik nem ódzkodnak attól, ha szembejön az élet.
A Szintézis szabadegyetem honlapja
Békemeditáció from Zollendroller on Vimeo.
Loading ...
Hendrey Tibor rovata
Elgondolkodtatott.. Mindig a saját problémáinkat hisszük a legnagyobbnak, és persze kiderül, van sokkal rosszabb is.
Elismerésem, hogy Tamás ilyen háttérrel ennyi mindent kihozott magából!
)!
A könyvet el fogom olvasni (Csernus könyve után
Koszonom az ajanlast,igazan remekbe szabott bejegyzest olvashatunk toled megint.Mar “sajatut” fuggo vagyok,hamarabb nezem meg,hogy mi ujsag az “uton”,mint az emailjeimet…az Index meg elotte van,az otthoni hirek miatt,de amilyen hirek vannak,az is lemarad…
P.Tamast a Szintezisrol ismerem,nyilvanos hetveget szoktak rendezni,ahol nagyon jo eloadok “adnak elo”…Prof.Popper Peter,Mireisz Laszlo,Laar Andras,Muller Peter,Dul Antal,Tarr Bence es meg nagyon sok remek ember.
Budapesten millio olyan program van amit vetek kihagyni.. nagyon elveztem ezeket a hetvegeket,altalaban az Eotvos gimnaziumban tartjak.Most latom,hogy az elmult hetvegen is volt egy…
Húzós élmény lesz. Bár szerintem mindenkinek kijut egy hasonló gyerekkor, vagy éppen más kemény dolog. Mit szóljon, akit egy életen át vernek? Vagy akit megaláznak? Írjon könyvet?
Sokan élnek annyira kutya életet, hogy azt más elképzelni se tudja. Mindenki a saját útját járja és mindenki a saját sikerének a kovácsa. Mindenki maga választja a sorsát. A saját maga által választott próbatételekkel megbirkózik, vagy sem? Nagyjából ez az élet. Egészen biztos, hogy Paulinyi se az lenne most, aki, ha gyerekként szuper-boldog élete lett volna.
Kemény dolgok ezek, de szembe kell nézni velük, kicsi édes Gabi!
Nagyon köszönöm e dicsérő szavakat, Vali! Megtisztelő, hogy L.A.-ből is napi szinten követed az itt történteket. Járd is a saját utad, sose térj le róla!
Neked most elmondom, de csak Neked, hogy ez a könyv még a nyáron jelent meg, sőt, a cikket is akkor írtam, meg is jelent nyomtatott sajtóban, ám mivel közvetlenül kapcsolódik az oldal tematikájához, ide is beszerkesztettem, kisebb átalakításokkal. Sokkal jobb lett így, mivel itt Te is el tudod olvasni.
Paulinyi Tamást még nem értesítettem, de remélem, ő se fog megharagudni…
Szerintem már születésünkkor predesztinálva van a sorsunk, de ebbe mi “útközben” belenyúlhatunk, és onnantól mondhatjuk, hogy mi választottuk.
A nehéz gyerekkorból ki lehet törni, de el is lehet kallódni..
Az átélt nehézségeket pedig mindenki máshogy dolgozza fel: ki elfut előle egy másik országba, ki pszichológushoz jár, ki (ön)gyilkos lesz, ki könyvet ír..
Ez a saját döntésünk..
Szóval a lényeg: egyetértek Veled, Zoli!
Szép beszámoló, Zoli
Érdekes könyv lehet, az már biztos. Felkeltetted rá az érdeklődésemet – úgyhogy lehet, hogy kénytelen leszek beszerezni
Petőnek és Poppernek pedig maximálisan igaza van