Saját utad ૐ

A sajatutad.hu egyre inkább kezd a saját blogommá alakulni. Nemrég írtam a Mystery Gang koncerten esett élményemről, mikor is frenetikusat roptam a kőkemény rockabillyre, most pedig egy cikken belül négy zenei eseményről írok, melyek mindegyike az elmúlt héten történt. Konklúzióként leginkább azt tudnám levonni, hogy simán megfér egymás mellett fiatalkorunk magyar rockzenéje, amire izzadtra táncoljuk a hátunkat, a spirituális mantrák ismételgetése, melyek békésen megtisztítják a szellemünket, akár fiatalkorunk tengerentúli rockzenéjével, vagy éppen a klasszikus komolyzenével. Imádom mind a négyféle zenét, de ami külön büszkeségem: mindet jó barátaim játszották.

Somló Tamás és Benkő László a Dr.Rock színpadán

Ha sokféle muzsikát kedvel az emberfia, a különféle zenei események behálózzák a naptárját. Így eshetett meg velem ez a kavalkád. Azért ekkora dzsumbuj nem mindennapi, ezér teszek róla híradást a saját utadon!

Mecsei Judit felvétele

Először még a múlt hét péntekén a Casa de la Musica nevű mulatóban lépett fel a Dr.Rock, melyről már többször írtam és nem is hiába, mert már jópár fellépésükön ott voltam és mindahányszor remekül éreztem magam, táncoltam is, aminél nincs jobb!

Nem ciki, hogy Ciki ül a doboknál: amikor a traumatológián ápolták, akkor szövődött barátság köztük, s kérték fel álljon be a doktorok közé verni a bőröket.

A Dr.Rockról előző munkahelyemen hallottam először, amikor még – mint arra sokan emlékezhetnek – kaparós sorsjegyet árultam egy kórház büféje melletti állólámpa alatt. Gyakran vett Black Jack sorsjegyet ott nálam a mosolygós Dr. Kecskeméti Ákos Dr. Úr, akivel hamarosan barátságot is kötöttünk, olyannyira, hogy még a doktorokból álló zenekarának (Dr.Rock) a koncertjére is elmentem, sőt, még a próbára is, ugyanis a kórház alaksorában próbáltak. Mondhatom, zengett az ambulancia! Úgymond, zenei terápiával szélsebesen gyógyultak a betegek!

A mentorral a Hotel Mentholban...

A mostani koncert is jótékonysági buli volt, számos meghívott (népszerű) vendéggel. Ott volt először is a fél Omega. Benkő László a Dr. Rock alakulása óta a zenekar mentora. Tíz éve ő buzdította arra a fiúkat, hogy játszanak magyar rockzenét. Ezt meg is teszik: mivel dobosuk Debreceni Ciki, több Omega sláger szerepel a repertoáron.  De a KFT Afrikától Komár Mondd kis kócosáig sokfélét játszanak, mely utóbbira kiváltképp fenejól lehet táncolni!

Kelemen Móni Ananda-ma

Bár szangha minden héten van, a mantrák éneklése számomra mindannyiszor örökre szóló élményt jelent. Megragadva az alkalmat, saját szavaimmal pár szót mondanék erről a közösségről, mivel ismerőseim körében felmerült. Mesterünk, Kelemen Móni számos tudomány ismerője ( pl. kineziológia, pszichológia, számmisztika, stb.). Ezekből rendszeresen tart tanfolyamokat, azonban én egyiken se vettem részt. Én szanghára járok, már négy éve, ahol minden kedden 7-től éjfélig jógázunk, meditálunk, mantrázunk, valamint Móni tanításait hallgatjuk. Szanghának Buddha első közösségét hívták, azonban mi nem vagyunk kifejezetten buddhisták, Móni se buddhista tanokat oszt meg velünk, sokkal inkább hétköznapjainkban felmerülő, jelenkori témákról van szó.

A mantrák többsége Isten különböző megnyilvánulásairól szól, a tanítások viszont korántsem olyan dogmatikusak, mint amit legutóbb egy ismerősöm feltételezett, hogy „aki imádkozik Istenhez, az jó, aki pedig Istennek nem tetsző dolgokat művel, az rossz!”. Ilyesmiről szó sincsen!! Legutóbb például a hétköznapi emberi párkapcsolatokról beszéltünk, de úgy, hogy azóta másképp élem meg a saját kapcsolataimat. Ami nekem személyes élményem a szanghákról, az, hogy lelkiekben sokkal gazdagabban távozom. Nincs kivétel. Rengeteg barátom van ott, akik befogadtak és szanghán kívül is találkozunk, kommunikálunk (az említett Mystery Gang koncerten pl. öt szanghással rokiztunk szét a búránkat).

A mantrázás egy semmihez se hasonlítható élmény. Négy éve az első szanghán, amikor először maghallottam és bekapcsolódtam, éreztem, hogy egész eddigi életemben erre vártam, erre vágytam!

KFB 1993

A KISS forever band eredetileg 1987-ben alakult, de akkor még play back móka volt az egész. 1993-ban újjáalakult, már rendesen zenélve igazi tribute band-ként álltak színpadra. Különös, hogy a két eredeti csapatban is játszó arc éppen Gene Simmonst és Paul Stanleyt jelenítik meg a színpadon, mint ahogy az igazi amerikai KISS-ben is Paul és Gene a két alapító tag, akik stabilan a mai napig is témáznak.

A KISS forever band korántsem holmi majmolás! A KISS 1972-től napjainkig egy olyan világszerte milliókat érdeklő színházi produkciót hoztak létre és adtak (és jelenleg is adnak!) elő, amit más is színpadra vihet, ahogy a színdarabokat is világszerte játsszák például. A világon többtucat KISS-t játszó, beöltözött, kifestett csapat koncertezik, ám mi magyarok büszkén mondhatjuk el magunkról, hogy az egyik legjobban hasonlító, és zeneileg legszínvonalasabb bandát tudhatjuk „magunkéinak”, de éppen emiatt hazai koncerttermekben csak ritkán láthatjuk őket, mivel rengeteget játszanak külföldön.

unplugged ködfejlesztő

A csütörtök esti Soho pub-beli koncerten a Nagymező utcában unplugged show-t ígértek a fiúk. Már jópár éve kezdődött el az akusztikus gitárokon szóló előadásmód különböző együtteseknél, azt bizonyítandó, hogy az elektronikus segítség nélkül is képesek ugyanarra, vagy legalábbis megtévesztően hasonló produkció nyújtására. A KISS is adott egy ilyen klubkoncertet, ahol egyébként történelmi esemény is történt: ismét csatlakozott a két alapító taghoz Ace Frehley, valamint Peter Criss, a klasszikus felállásból.

A KISS forever band öt esztendeje már játszott unpluggedül a Vígszínház mellett. Akkor a fiúk az 1975-ös KISS sorlemez borítóját idézve észveszejtően kiöltözve (angolul: dressed to kill), öltönyben, de arcukon festéssel álltak a közönség elé. Természetesen jelen voltam akkor is, mint szinte valahány fővárosunkban tartott fellépésükön. Ezáltal ma már mindegyikőjükkel jóban vagyok, bár az igazi ős-haver Váry Zoli, akivel már 1987-ben, a Hungarian KISS fan club alakuló ülésén is együtt pózoltunk a Pecsában.

KFB – Shout it out loud – Unplagged from Zollendroller on Vimeo.

Nagy meglepetésre a Sohoban maszk nélkül álltak színpadra, amilyen KFB fellépésre nem is emlékszem! Rólam tudni kell, hogy ha tehetem, mindig a legelső sorban állok. Ez most is így volt. Ezúttal tényleg karnyújtásnyira játszottak és a szokásos számokon kívül jócskán megmutatkozott humoruk, ami valószínűleg végigkíséri a turnékat is, a hosszas busz-utazásokat…

Tegnap, pénteken a Zeneakadémia nagytermébe igyekeztünk nagyobbik fiammal, Barnival. Madaras Gergő diplomahangversenyére voltunk hivatalosak ugyanis.

Madaras Gergő és Győri Noémi házikoncertje

És most egy kicsit nagyon sokat vissza kell lépnünk az időben. Több, mint 10 évet. 11-et is talán. Barni akkor kezdett el járni a Waldorf óvodába, a Bolyai utcába. A Waldorf óvoda, mit mondjak, tökmás, mint a rendes óvodák. Tudom jól, hogy van (jó)néhány lelkes, szeretetteljes óvónő amott is, azonban nehéz szavakba önteni a különbséget a Waldorf javára, amit mi, szülők is átéltünk gyerekünkkel (gyerekeinkkel) együtt az ott töltött évek alatt. Lényeg, hogy az egyik alap, hogy semmi sem mű(anyag), hanem minden valódi a fa játékoktól kezdve az igazi hangszereken játszott zenéig (ellenben a 3-4 éves gyerekeknek játszott videofilmek nonszenszségével pl., ami remekül példázza a hozzá nem értést, de most ezt ne részletezzük).

Madaras Gergely diplomakoncertje a Zeneakadémia nagytermében

A gyakran tartott óvodai ünnepségekre mindig jött a pesthidegkúti Waldorf iskolából pár zenélni tudó gyerek játszani. Műveszeti iskola lévén a Waldorfban a tanulók jelentős hányada tanul valamilyen hangszeren játszani. Madaras Gergő azonban már csak azért is minden ünnepélyre eljött a hegedűjével, mert ő a Bolyai utcai Waldorf óvoda legelső csoportjának tagja volt 19..-ben, ami Magyarországon a legeslegelső Waldorf intézmény volt.  Amikor mi találkoztunk, Gergő már – azt hiszem – nyolcadikos volt és már ott megbarátkoztunk. Későbbi években többször adott feledhetetlen házikoncerteket bulijaimon, amire barátnőjével, illetve fuvolista párjával, Győri Noémivel első kérésre eljöttek. Mikor pedig cikket írtam a Culturexbe, róluk, akkor is maximálisan készségesek voltak, pedig akkor már rendszeresen koncerteztek, külföldön tanultak…

Madaras Gergő most fuvolából diplomázott, de emellett karmesterként is működik. Még alig múlt 25, de zenei életének kiemelkedőbb állomásainak felsorolása sem lenne könnyű vállalkozás. Elég, ha annyit mondunk, sokáig büszkék leszünk rá, még azok is, akik nem nagyon konyítunk a komolyzenéhez. Bach Brandenburgi versenye és Mozart fuvolaversenye, amiket Gergő most játszott, kedvenceim közé tartoznak. A nagyterem zsúfolásig tele volt ismerősökkel. Gergő ugyan mára már bejárta a zenei világ nagy előadótermeit, a legnagyobbakól tanult és egészen biztos, hogy a legnagyobb művészek közt fogják számontartani, …de ő mégiscsak “közűlünk” való, mi ismertük őt gyerekként is, s mi tudjuk, hogy kedvessége, szerénysége a régi. A visszatapsolások után odamentem Babi nénihez, aki Waldorf óvoda óvónője volt a Bolyai utcában, a kezdetek kezdetekorkezdéskor és még 12(?) évig (a Waldorf óvodában egyetlen óvónő és egyetlen csoport van). Azt mondta nekem megindítóan: „én már 25 éve várok erre a napra!”

Madaras Gergely: Mozart fuvolaverseny from Zollendroller on Vimeo.