Dorottya van itt.
Pézsét, pézsét, pézsét kérek!
Hát ezt megkaptam, azt hittem valami
bombasztikus, vidám téma fog cseppeni az ölembe.
Hát részvétem feléd, az apró örömökhöz meg gratulálok.
azt hiszem, ideje elmondanom, hogy kerültem ide.
Csak nagyvonalakban, hogy más is érvényesülhessen.
Sajnos még nem láttam soha személyesen Laár Andrást,
annyit tudtam róla, hogy híres zenész, sokat utazott,
Tavaly ősszel figyeltem fel jógatudományára.
Mindenképpen a tanítványa akartam lenni.
Nem tudtam, hol léphetnék vele kapcsolatba, hittem is,
hogy sikerül, nem is, egy ismerősöm segítségével saját verseket küldtem neki télen,
amelyeket én írtam. Sosem tudtam meg, hogy megkaota-e ezeket.
A szomorú része, hogy intézetben voltam hét évig, amit nehezen
fogok elfelejteni egyhamar. Nem azért, mert hosszú volt,
a vége lett csúnya, de erről többet tényleg nem szeretnék mondani.
Van érettségim, középfokon beszélem az angolt, és most munkát keresek, ez csak kemény elhatározással működik.
Igaz, nincsen ezotéria iránt érdeklődő rokonom, de ettől még igenis érdekel ez a gondolkodási rendszer.
Pláne ha az életmódomat nézzük. Csak az étkezést elemzem először.
Reggeli-gyógyszer-édesség-gyógyszer-gyógyszer-gyógyszer-ebéd-uzsonna-édesség-vacsora-gyógyszer-rágcsa-alvás éjjel egykor.
Ez már túlmegy a drogosok napi listáján is.
Télen az édességek és a gyógyszerek száma ugrásszerűen megnő, amikor Dorka nem akar kimenni a lakásból, mer fázik, állítólag.
Csak a gép előtt ül és nyomatja a firkáklásait.
Ja, hová is menne?
Az új tanfolyamok csak márciusban kezdődnek.
Jó kifogás sose rossz, tipikus depis. Barátom éppen nincs most.
Szüleimm éldegélek együtt akár a mesében Dorothy, se kuytus éppen
nincsen csak cicus van.
Elértem a 27. életévemet, aztán itt a pánikhegy! Na ezt is gyorsan be kell pótolni már azt is meg kell csinálni, kifutok az időből.
Hát gondolataim azok vannak bőven!
Jobb lenne talán könyvet írnom, mert ha én becsücsülök ide, akkor még 1 levélnek is szűkösen lesz hely, de ezt nem akarom.
Szíj Melindás stílusom van, egy jajgatásért is bocsánatot kérek.
Megérdemelm, hogy valaki helyretegyen végre.
Most be is fejezem, mielőtt tényleg kitapétáznék öt oldalt,
Sziasztok, szép hétvégét, még szebb hetet meg jobb híreket is.
Reader’s Digest olvasó van köztetek?

Dorka

A rák betegségről jutott eszembe, hogy mennyire igaz az, hogy azok az emberek kapják meg eme betegséget, akik magukba zárva tárolják a negatívnak megélt dolgokat. Ha ő is el tudta volna engedni a sérelmeit, rossz élményeit, akkor talán nem érte volna utol a rák. Nem tudta megnyitni a szívét a legdrágábbak előtt, gyerekek, unokák, pedig ez nagyon fontos lett volna az ő számára is.

Köszönöm ezt az írást.

Olvastam az új postot anyukádról. Nagyon érdekesnek találtam és erről beszéltem neked valamikor. A személyes élményeid életszerűen tudott absztraktálni mondatokká és ezt hiányoltam az újabb írásaidból!
Szóval klassz írás és teljesen érthető és átélhető volt a mondadója (számomra). Annak ellenére, hogy az én kapcsolatom a szüleimmel teljesen más mégis néha olyan volt, mintha az én kapcsolatomról olvasnék a saját szüleimmel. Nem érdekes? Igen és mégsem. De egyről beszélünk;)))

üdv,

Fömi

KVzoo, véleményem szerint a negatív élmények sarkallják arra az embert, hogy valamit másként tegyen a saját életében.
Ha a saját életében nem tud valamit megoldani, attól még adhat jó tanácsokat másnak – kívülállóként.
Persze ezzel nem védeni akarom őket, csak több oldalról kell megvizsgálni azt, amit leírunk.
Egy kivételt azért akad: Müller Péternek nagyon jó, baráti kapcsolata volt az édesanyjával.