Sokakban sokszor merül fel ez a kérdés, ugye? Mi hát a megoldás? Ma, amikor oly sokfelé ráncigálják a figyelmünket, nagy jelentősége van a fényképeknek, melyekre, ha ránézünk, oly lyo érzésünk támad. Kedvesünkről egy jó fotó megmozgat bennünk valamit, ha például egy bögréről néz ránk, vagy akár egy naptárról gyerekünk aranyos pofácskája. Ezek igazán nem drága dolgok, áruk épp annyi, amennyit erre szentelnénk. Ezeknél nem kérdés, hogy jó-e, hisz ennek mindenki örül. Ugyan sokan mondják – talán jogosan, talán nem -, hogy bóvli az ilyesmi, azonban lelkünk mélyén a mi fantáziánkat is megmozgatja, hogy vajon milyen képet látnánk szívesen pölö egy naptáron. Én tuti veszek 8 hűtőmágnest! És a bögrén is nagyon gondolkozom!
Megoldás az örökös karácsony előtti problémára: “Mit vegyek ajándékba ennek, vagy annak??” Magabiztosan álítom: ez a legjobb megoldás! Pénztárcakímélő és 1000 %-ossikere, különösen, ha tudjuk, hogy az illető mire bukik. Akinek szerelme van, meglepheti közös képeinket tartalmazó naptárral. Akinek gyereke van, minden családtagnak kitűnő ajándék a gyerekről/unokáról/dédunokáról/unokaöcsről/unokahugról/keresztgyerekről/stb-ről készült naptár, bögre, vagy hűtőmágnes. A hűtőmágnes manapság nagyon menő és 8 darab (különböző képekkel) csupán 3.300 ft! a
A bögre gyakran eltörik, de gyakran használjuk, gyakran látjuk, ezért jól esik, ha egy számunkra kedves figura/fotó van rajta. Émplédául idén meg fogom lepni magamat egy Tarát ábrázoló bögrével, mert Tara a kedvenc Istennőm. Aztán vannak a számítógépmániások, akik nem állnak fel a pc mellől egész nap (hogy ujjal ne kezdjek mutogatni a borotválkozó tükröm előtt, hogy ki ilyen plédául!). Az ilyeneknek egérpad javasolt. Ezt adtam pár éve Apuskának 60. születésnapjára és nagyon örült neki. Azóta is azon egerezik Kókán. Elég az hozzá, hogy ezek az egyedi ajándéktárgyak mindent ütnek!
Fehér Tara (a zöld Tarát is komálom!)
Erre a LINKRE kettyintve megnyílik a saját utad egyedi ajándéktárgy-rendelő oldala, ahol kézenfekvő linkek segítségével meg lehet csodálni a választékot. Rendelni csak regisztráció után lehet. El kell küldeni a fotókat és 4-5 nap múlva már el is készül a kívánt ajándéktárgy!
Loading ...
Hendrey Tibor rovata
mijaza fehér, meg zöld Tara?
Ejnye, Pirimidin, nem figyelsz?
Tara és az Ananda hét című posztnál látható a zöld Tara, ez meg a fehér.. bőrszínileg..
De hogy van-e más különbség is a kettő között, Zoli tudná megmondani! Igen, Zoli?
jÓl mondja a Gabi!
Taráról már írtam, hogy ő a szerelmem 2005 óta. Tara egy a tibeti vallásban szeplő Istennő, akinek tudtommal 24 féle megvalósulása ismeretes. Ezek közül a legismertebb és legnépszerűbb a Fehér Tara és a Zöld Tara. Van nekik történetük – természetesen reinkarnálódnak ők is -, ennek utána lehet olvasni a neten (is), de alapból a Fehér Tara (vagy “magyarosítva”: Tára) segítő szándékkal itt maradt a fizikai megvalósulásban, pedig megvilágosodottként elvileg már nem kéne újjászületnie a szamszarában.
Meredeken hangzik? Akkor csak annyit mondok, amivel engem is letaglózott: IstenNő (bár ezeken a tudatszinteken nincs jelentősége, hogy férfi, vagy nő, mégis mint férfi, jobban vonzódom a nőkhöz, még ha Istennőről is van szó…) és a Fehér Tarának 7 szeme van. Kettő “rendes”, 3. a harmadik szem a homlokán és kéttő-kettő a két tenyerén és a két talpán! Bizserget, ha rá gondolok. Jól elvagyok vele.
Tibetben mindenki ismeri, nap, mint nap imádkoznak hozzá, amit én annyira nem szoktam, de kapcsolatunk így is szoros.
Nekem erről az indiai táncosnők jutnak az eszembe, akik bámulatosan használják a testüket; a kéz- és lábmozdulataik hihetetlenül erotikusak.. Nem lehet véletlen, hogy pont ott vannak azok a szemek..
Így (is) érted a bizsergést?
A táncnak erős spirituális töltete van. A Buddhizmus Indiából indult útjára. Onnan került Tibetbe, Kínába, majd végül Japánban teljesedett ki, mint zen. Arrafelé ez a viselet, így érthető, hogy ez kattant be róla.
Tara nem igazán, viszont Shiva mindig tánc közben van ábrázolva. Mi is sokat táncolunk a Szanghában, de ez nem igazán erotikus töltetű tánc, mint ahogy a bizsergés sem testi vágyak felkeltésére vonatkozik… hanem sokkal inkább a teljesség érzése. Hogy egy vagyok a mindenséggel.
Egyébként a nemi értelemben vett egyesülésnek is van egy ilyen aspektusa, mint ahogy a kielégülés például egy olyan élmény, amikor megszűnik az elme hatalma és csak a tiszta tudat van jelen pár pillanatra. Ezért vágyik rá mindenki, még ha konkrétan nem is tudja, hogy miért. Ezeken a Távol keleti helyeken ezért meditálnak, ezért mormolnak imákat egész nap, hogy elcsendesítsék az elmét és így kapcsolatba kerüljenek Istennel.
Ezt nyugati agyal nehéz felfognunk, miért csinálják? Mi értelme van? Értelme nincs. Nem okkal csinálják. Vagyis nem azért csinálják, mert értelme van. Elanyagiasult világunkban mindent valamiÉRT kell csinálnunk, leginkább pénzért, hogy legyen miből megélnünk. Holott ez egy átvágás. Csak kevesen látják át.
Nem véletlenül van olyan sok nyugati követője a Tibeti Buddhizmusnak. Ma már egyre több nyugati agy képes átlátni, hogy hosszú távon fontosabb a természettel való egység, a szellemi tisztaság, mint a pillanatnyi kielégülés, a jelen életbeli (hiábavaló!) boldogság hajhászása.
Igen, a táncot sok mindenre lehet “használni”, hogy csúnya szóval éljek. De egyfajta katarzist is ad..
Coelho A portobellói boszorkányban ír erről, a teljesség érzéséről, az extázisról.. Amikor extázisban van a hősnő a tánc után, akkor jönnek a jelenések, amiket teljes lélekkel él át.
Nekem nagyon tetszett az a könyv, bár sokan úgy tartják, irodalmilag nem nagy szám.
Irodalmilag – szerintem – James Redfield Mennyei próféciákja múl alul mindent, viszont annál nagyobb hatást tett rám és a folytatása, a Gyakorlati útmutató pedig végképpen!!!
Coelhotól csak az Alchimistát olvastam, meg a Veronika meg akar halnit. Mindkettő profi és nagyon sokat lendített spirituális fejlődésemen.
Táncolni imádok! Sajnos nem tudok. De nem zavar. Ha csak lehetőség adódik rá, kihasználom. A tánc, az ének Istentől való. Aki táncol, vagy énekel, az Istenekkel kommunikál közvetlenül. Akkor is ha tudja, akkor is, ha nem.
Én is szeretek táncolni, valamiféle belső késztetést érzek időnként, hogy ez nekem kell. És utána megnyugszom.
Örülök, hogy olvastad Coelhotól az említett két könyvet, én is szeretem mindegyiket. Mindegyiket másért. Az Alkimista volt az első, az különösen megérintette a kicsi szívemet.
Kérlek, olvasd még el a Tizenegy percet, A Zahirt, és A portobellói boszorkányt is.