Szombaton tartottuk Marci 15. születésnapját. Marci nagyot nőtt – már ő is sokkal magasabb, mint én. Marci nem velünk lakik, de minden héten látjuk azért. Sajnos Marcinak végig kellett tanulta a nyarat, erről mesélt, meg persze a rollerezésről is beszélgettünk, amit most komolyabban űz. Arra emlékszel, amikor Apuska rollerezett? – kérdeztem Marcitól. Igen, de Marci szerint amit Apuska csinált, az a sima rollerezés, amit meg Marci csinál, az az extrém rollerezés, ahol szaltóznak, ugranak, trükköznek a rollerral. Mi tagadás, Apuska tényleg nem szaltózott, de még csak nem is trükközött, viszont feledhetetlen élményt nyújthatott minden reggel öltönyben, aktatáskával, ahogy végigrollerezett a Rákóczi úttól az Arany János utcáig, az Egészségügyi Minisztérium épületéig.
Lélegzetelállítóan sokszínű és lenyűgözően színvonalas programokkal várta a gyerkőcöketa győri Radó szigeten és környékén a Vaskakas Bábszínház által idén már harmadízben megrendezett Győrkőcfesztivál. A számos tényleg nívós szórakozást nyújtó program mellett sok gyereknek a Meselabirintus tetszett a legjobban. Az pedig nem volt mese, hogy tényleg el lehet benne tévedni.
Olyan ember vagyok, aki szereti a megszokott dolgokat, nem szívesen újítok semmiben, de lakhelyet illetően aztán végképp nem. 28 évig a belvárosban laktam és tizenegynéhány éve, mikor át kellett költöznöm az Újlipóvárosba, olyan volt, mintha a fogamat húznák, pedig előző lakhelyemtől nincs 50 méterre se az új, a belváros határában. Most azonban valami szörnyűséges történt velem!!!
A sajatutad.hu egyre inkább kezd a saját blogommá alakulni. Nemrég írtam a Mystery Gang koncerten esett élményemről, mikor is frenetikusat roptam a kőkemény rockabillyre, most pedig egy cikken belül négy zenei eseményről írok, melyek mindegyike az elmúlt héten történt. Konklúzióként leginkább azt tudnám levonni, hogy simán megfér egymás mellett fiatalkorunk magyar rockzenéje, amire izzadtra táncoljuk a hátunkat, a spirituális mantrák ismételgetése, melyek békésen megtisztítják a szellemünket, akár fiatalkorunk tengerentúli rockzenéjével, vagy éppen a klasszikus komolyzenével. Imádom mind a négyféle zenét, de ami külön büszkeségem: mindet jó barátaim játszották.
Történelmi jegyeket magán viselő 40 ágyas turistaház Sopron közelében szép udvarral, nagy rendezvényteremmel várja vendégeit. Romantikus, történelmi környezet – turista árak! A házban lévő 110 négyzetméteres nagyterem alkalmas esküvők, vállalati továbbképzések, gyerektáborok, stb. megrendezésére. A turistaházból könnyen megközelíthető a műemlékekben gazdag Sopron, a nagycenki Széchenyi-kastély, a fertődi Eszterházi-kastély és a világörökség rangot nyert Fertő táj. Évvégi, éveleji osztálykirándulások utolérhetetlen bázisa egyrészt a Fertőtó, másrészt az osztrák határ közvetlen közelsége miatt, télvíz idején pedig a korcsolyázók, síelők paradicsoma! ‘Schmiedegg-Széchenyi Kúria, a peresztegi turistaszálló’ tovább…
azaz Fürdőzz Budán címmel egy több mint hetvenéves, a magyar fővárost bemutató turisztikai filmre bukkantak a svéd közszolgálati tv archívumában! A saját utad.hu, ha nem is Budán, de Budapesten készül, smár jelent meg fővárosunkat méltató, szeretgető cikk „hasábjainkon”. Most örömmel mutatjuk be e tíz és fél perces alkotást, mely 1936-ban készült, és láthatunk benne számos légifelvételt, a Halászbástyát, díszőrséget, közlekedési rendőrt, a Lánchídat, néptáncot, a Hősök terét, Nagy-Magyarországot virágokból, a Vajdahunyad várát a Városligetben és persze fő attrakcióként Budapest fürdőit, amelyeket a riporter a világ legszebb fürdőinek nevez Európa legszebb városában. A dallamos svéd hanghordozásra érdemes külön odafigyelni! A film minősége nagyon jó, a képek hihetetlen frissességükkel azt a benyomást keltik, mintha ott, vagy inkább AKKOR itt lennénk! Valóságos időutazás! Látható a régi Böske-híd, régi autók, régi fürdőruhák, régi hullámfürdő(!). Érdemes megfigyelni hogy a budai dombok még teljesen üresek, sőt, még Pest jelentős része is. Ezzel együtt sokat nem változott Budapest, ma is éppen annyira szeretetreméltó, mint akkor volt, bár meg kell hagyni, a Hősök terén akkor még egy 1919 felíratú márvány emlékmű áll a mai helyén…
Megérintett egy könyv, amit már régóta olvasok. Teljesen a hatása alá kerültem, hogy jé, hát mégis ennyire keményen megy, amiről eleddig csak érintőlegesen hallottam?! Szerelmem a nyelvtan! Mindig is az volt, s kimondani se tudnám, mekkora büszkeség fogott el, mikor egy valódi nyelvész lett az ismerősöm, sőt, a barátom. Nagyon bánt most is, hogy egy nézetkülönbség miatt egy akkora félreértés adódott köztünk, melyet nem élt túl frissen fogant barátságunk. Pedig ha még mindig tartana, most őszinte örömmel (illetve kétségbeeséssel) adnám hírül neki a hírt: mekkora rádöbbenéseket éltem át, amikor anyanyelvünk állapotáról olvastam.
Karácsonykor, ugye, összejön a család. A belterjes mindenképpen, de még a külterjes is sok helyütt. Nálunk is így van ez. Ahogy a 2008-as év végig teljesen szuper volt, úgy szinte már nem is csoda, hogy az idei karácsony is különösen szép lett. A Mennyből az angyalt sok családban eléneklik. Szinte már megszokott dolog, hogy hát persze… elénekeljük a Mennyből az angyalt, azonban most valami olyan meglátásom támadt éneklés közben, mimmé sohase!
Kóka. Kedves kis falu a szolnoki vonalon. Ahogy a ‘Coach’ szó a magyar Kócs falu nevéből származik (ebből alakult ki a nemzetközileg használatban lévő ‘kocsi’ szó), egészen bizonyára a ‘Coca’-cola is a Kóka nevének angolosításából született meg. Tehát méltán büszkék az ott lakó emberek! Én azonban nem emiatt tartom sokra, hanem azért, mert ott lakik Apuska! Most esik a hó, nem túl vonzó az időjárás, de nyáridőben Kóka maga a paradicsom! Vasárnap azért lenézünk, hiszen akkor lesz Apuska névnapja, illetve a karácsony másnapját is rencrint ocoktook tölteni.
Barátom, Hoisz Laci pár éve vásárolt egy lepusztult TSZ-irodát, amiről a környékbeli öregek csodákat emlegettek. Amikor Laci elkezdte bontogatni a falat, kiderült, hogy valóban jól mondják a faluban: ez egy egykori Széchenyi-Kúria. Megható pillanat volt – sosem feledem -, Laci könnyes szemmel mondta el nekünk, azt tervezi, hogy felújítja a házat, ahogy eredetileg állt. Mostanra már meg is nyitotta kapuit vendégei előtt a Széchenyi-Kúria túristaszálló Peresztegen! A turistaház internetes elérhetőségei: www.szechenyikuria.hu ; info@szechenyikuria.hu
Lacival szobatársak voltunk 3 éve Horányban, az ananda héten. Számomra az ananda hét egész életemre meghatározó élmény volt. Minden reggel 8-kor volt ébresztő és fél 9-kor jóga kezdődött a nagyteremben. Minden nap siettünk, ám egyszer Laci még az ágyában fekve intett, hogy menjek csak, ő még alszik. Ettől a pillanattól datálódik a barátságunk.
Attól kezdve a szanghák után is többször hazavitt a kocsiján és sokat beszélgettünk. Aztán úgy két éve azt osztotta meg a körben, hogy vásárolt egy lepusztult TSZ-irodát, amiről a környékbeli öregek csodákat emlegettek. Amikor Laci elkezdte bontogatni a falat, kiderült, hogy valóban jól mondják a faluban: ez egy egykori Széchenyi-Kúria.
Megható pillanat volt – sosem feledem -, Laci könnyes szemmel mondta el nekünk, azt tervezi, hogy felújítja a házat, ahogy eredetileg állt. Már akkor este kifaggattam őt a részletekről, hiszen nagyon érdekelt a dolog. Laci attól kezdve nem járt szanghákra, azonban tavaly nyáron felhívott telefonon, hogy lenne mit segíteni a házon, ha van kedvem, menjek le.
Természetesen volt kedvem! Lementem Peresztegre! Ez Sopron alatt van. Bevallom, vártam valamire. Mégiscsak „Széchenyi kúria”! Erre ott volt egy ház. Egy sima földszintes ház. Amire rá volt írva: MŰVELŐDÉSI HÁZ. Odabent csupa rom. Viszont Laci végig olyan lelkesen mesélt a ház történetéről, úgy mutatta a szétvert falakon, hogy nézzem, milyen vastag és nézzem ezeket a mintákat, mert ezek lehet, hogy az 1700-as évekből valók!
Gróf Széchenyi Ferenc királyi főkamarás (1754-1820)
Széchenyi-kúria Pereszteg története: Az épület középső barokk stílusú, négyzet alaprajzú részét 1753-54 között építtette gróf Schmiddeg Frigyes. Halála után fia örökölte a kastélyt. A Schmieddeg család később Nádasdyra változtatta a nevét és szintén óriási uradalmuk volt az ország egész területén.
1796-ban gróf Széchenyi (I.) Ferenc (királyi főkamarás) megvásárolta a peresztegi birtokot, mely ettől kezdve 1945-ig a Széchenyi család birtokában volt. Valószínűleg 1820 és 1840 között építették át „L” alakúvá az épületet. Egy 1840-es térképen már így szerepel. 1881 és 1885 között a házat újra átépítették, a kornak megfelelően modernizálták.
A ház pincéjében ma is látható az egykori MHSZ lőtér
1945-ben orosz hadifogolytábornak „adott helyet” a kúria épülete. Később a helyi Szabadság TSZCS használatba. A kúria pincéjében lőtér, egyik szárnyában mozi, tornaterem, könyvtár, tüdőszűrő állomás, óvoda, presszó, fodrászüzlet, konditerem üzemelt.
1973-ban az épületet átalakították, az ablakokat kicserélték, a tetőcserepeket lecserélték. Az épület jellege teljesen megváltozott a szocialista igényeknek megfelelően.
2006-ban a TSZ-t felszámolták, Hoisz László budapesti vállalkozó megvásárolta és megkezdte az épület századfordulós hangulatú felújítását, azonban pénzhiány miatt a külső homlokzat eredeti állapotúra történő helyreállítására már nem kerülhetett sor.
A kúria 2008 ősze óta fogad vendégeket, turistaházként üzemel.
Hoisz László +36 20-925-6581 9484 Pereszteg, Fő utca 7.
Laci lelkesedése átragadt rám és rögtön elkezdtem füvet nyírni! Pesti gyerek lévén nemigen nyírtam még füvet, főleg annyit nem, mint ami ott a ház körül volt. Alaposan kifulladtam. Laci azt mondta, hogy ő most hazamegy Pestre pár dolgot intézni, 3 nap múlva visszajön, addig bontsam le a színpadot.
Egy jókora színpad állt a nagyteremben. A szocialista időket idézte a téma. Szépen fel volt parkettázva. Kaptam egy pajszert, hogy azzal dolgozzak, meg melóskesztyűt, csákányt is. Annyi parkettát szedek fel, amennyit akarok. Lássák, hogy itt vagyok, de amúgy azt csinálok, amit akarok. Laci elment. Egyedül maradtam a 400 négyzetméteres házban!!!
Itt kell megjegyezzem, én még sosem voltam több napig egyedül egy házban, sosem végeztem ekkora munkát, de örömmel láttam neki. A parketták itt bika hajópadlóba voltak beverve 2-2 darab 10-10 centis szöggel. Még eggyel is meg kellett szenvedni, nemhogy annyival, ahány volt!
Egész nap szünet nélkül dolgoztam virradattól sötétedésig. Lámpa ugyanis nem volt, csak egy szobában, ahol aludtam. A parkettákat szedtem fel, de mint a meszes. Mondanom se kell, egy életre szóló élménnyel gazdagodtam. Kétkezi munkát végeztem három napon át megállás nélkül 37 évesen életemben először. Leizzadtam, mint atom, felsebesedett a kezem, a térdem, de végre hősként éltem meg magam. Láttam a hatalmas területet, ahol már egyre kevesebb parketta volt.
Aztán a harmadik napon megjött Laci. Pikk-pakk szétbontottuk a színpadot, mármint a böhöm hajópadlókat. Közben – pihenésképpen – egy ipari porszívóval feltakarítottam az egész házat. Jelentős mennyiségű sittet, koszt, port, tégla és faldarabokat vittem ki talicskával az udvarra. A színpad alatt kincsekre leltünk, mint például egy 1969-es helyi újságra, ami kordokumentumként bizonyította, hogy a színpadot akkor építették csak, s nem 1750-ben.
Laci elmondta részleteiben, mik a tervei a házzal: túristaszállót alakít ki, ebből fog élni öreg napjaiban. Az osztrák határ közelsége miatt ez egy rettentő előnyös szálláshely lenne síelőknek, kirándulóknak egyaránt. Az sem lesz elvetendő szempont, hogy ez egy Széchenyi-kúria, melyet ő igyekezni fog korhűen helyreállítani, csupán azt nem tudja még, hogy az 1754-es, az 1810-es, vagy az 1920-as állapotokat vegye-e alapul.
Az elnöki lakosztály az átalakítás előtt…
…és utána. A korábbi ajtóból ablak lett, stb. )
Ez a ház egyetlen helyisége, ahol megmaradt az eredeti mennyezet. Csupán a neont kellett lecserélni csillárra…
A nyílt napon eljött a falu apraja-nagyja!
Idén nyáron aztán Laci megnyitotta végre a házat. Én is leutaztam természetesen. Indításként „szokásosan” lenyírtam a füvet. Ekkor két napig bárki jöhetett és Laci idegenvezetésével sok helyi lakó akkor tudta meg, hogy eredetileg mi is volt az az épület, ahová korábban fodrászhoz, moziba, vagy edzeni járt. Szombat este volt a buli. Nem volt óriási tömeg, mivel egybeesett egy közeli búcsúval, dazé jöttek rendesen. Éjszakába nyúlóan táncoltunk igazi jó hangulatban.
Elkészült a persztegi Széchenyi kúria honlapja és Laci már számos utazási irodával felvette a kapcsolatot. Az iwiwen is megtalálható a fényképekkel illusztrált Széchenyi-kúria-oldal. Én is szívemből ajánlom a helyet minden ismerősnek, barátnak. Mert szeretem Pereszteget!
A házról részletes leírás található Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon 9. kötetének 200. oldalán. A turistaház internetes elérhetőségei: www.szechenyikuria.hu ; info@szechenyikuria.hu
A sajatutad.hu – egyelőre (sajnos!!!) – teljesen non-profit vállalkozás, már ha egyáltalán vállalkozásnak lehet nevezni. Tévedés ne essék – nem panaszkodom, sőt! Remekül elvagyok a saját utaddal. Azt mondhatom, teljes őszinteséggel: életem legkreatívabb szakaszainak egyikét élem, amikor nem fűt anyagi érdek sem, viszont tudásom folyamatosan gyarapszik, hála a gazdagmami tanfolyamnak, melynek még mindig nem értem a végére, de már téllennincsok hátra. Tehát ez az egész egy játéknak is felfogható. Játék a betűkkel. És a számokkal! Amellett, hogy igyekszem érdekes, olvasmányos cikkeket írni, jól elsőrakozom a statisztikával! De ez a mi közös játékunk! Azzal, hogy olvassátok az oldalamat, örömet szereztek nekem, s bár nem vagyok a versenyzés híve, most értékelni szeretném a teljesítményeteket!
Elindultam a Saját utamon, felkeresni a Saját utad debreceni olvasóit. Először Nellivel, egy már regisztrált tagommal találkoztam, majd az eddig méltán dicsőített blogger-társammal, VicGilsonnal hozott össze az ég. Te jó ég! Szakadtam a röhögéstől, olyan jó volt a HUMOR KOMMANDÓ előadása, Vict új oldaláról ismertem meg, mint remekbeszabott parodista. Ott volt Pozska is, akivel először találkoztam, holott már 4 éve csetelünk, s végül Zeke Laciéknál megaludtam. Debrecen egy kellemes, kedves hely. Megszerettem rendesen!
Mindenkinek meglehet a véleménye, lehet kiköltözni a városból peremkerületbe, vidékre, lehet leszólni, hogy „büdös”, „koszos”, vagy akár még durvábban is. Lehet a magamfajta lokálpatriótát ilyenekkel sértegetni, csak nem érdemes. Fölösleges. Igenis szeretem Budapestet! Legyen boldog mindenki ott, ahol él. Eszrintem így van rendjén. Az már kevésbé jó, amikor valaki nem érzi jól magát ott, ahol van. Elégedetlenkedik. Én nagyon örülök, hogy itt lakom a város szívében, közelről érzem a dobogását: Szeretlek, Budapest!
Üdv Neked! CÉLHOZ ÉRTÉL! Jó úton jársz errefelé. Ez egy spirituális szemléletű klub útonjáróknak, érdeklődő útkeresőknek és akiket megérint a szabad szemmel nem látható valóság. Körülnézni kötelező!
Szombaton tartottuk Marci 15. születésnapját. Marci nagyot nőtt – már ő is sokkal magasabb, mint én. Marci nem velünk lakik, de minden héten látjuk azért. Sajnos Marcinak végig kellett tanulta a nyarat, erről mesélt, meg persze a rollerezésről is beszélgettünk, amit most komolyabban űz. Arra emlékszel, amikor Apuska rollerezett? – kérdeztem Marcitól. Igen, de Marci szerint amit Apuska csinált, az a sima rollerezés, amit meg Marci csinál, az az extrém rollerezés, ahol szaltóznak, ugranak, trükköznek a rollerral. Mi tagadás, Apuska tényleg nem szaltózott, de még csak nem is trükközött, viszont feledhetetlen élményt nyújthatott minden reggel öltönyben, aktatáskával, ahogy végigrollerezett a Rákóczi úttól az Arany János utcáig, az Egészségügyi Minisztérium épületéig. 
)’ tovább…
Loading ...
Hendrey Tibor rovata
Legutóbbi hozzászólások