'Közélet' kategória archívuma.

Vak varjúcska

Újságírónak vallom magamat, pedig egy féléves MÚOSZ újságíró képzésen kívül más végzettségem nincs. Csak szeretek írogatni. Először a HELLLO magazinnál voltam, aztán a Mai Napnál töltöttem 3 évet. Egyik mesteremnek Murányi Marcellt tartom, aki akkor a Mai Nap kulturális rovatának szerkesztője volt (1997-ben). Ma már a Blikk főszerkesztője. Yeah. Tehát Murányi Marci – így hívták a kollégái – ha mondjuk írtam egy 60 soros cikket, kapásból leredukálta 20 sorossá, mivel azt mondta, minden cikk legyen olyan hosszú, „mint amennyi benne van”, mármint amit el lehet mondani az adott témáról. Se több, se kevesebb. Megtanultam a leckét, de mivel a saját utad.hu nem a Mai Nap, de még nem is a Blikk (ami akkoriban fő-fő konkurensünk volt), most írhatok olyan terjedelemben, ahogy csak tetszik és arról, amiről csak jól esik.

Vak varjúcska‘ tovább…


Gyilkosság a lakótelepen!!!

Gyilkosság történt ma reggel 8-kor a szemem láttára! A vérszomjas gyilkos láncfűrésszel hideg vérrel ölte meg húsz éves védtelen áldozatát. Az erkélyünkön állva lefotóztam a gyilkost a láncfűrésszel a kezében, ami idegesítette. Rám is kiabált: „Rakd el azt a fényképezőgépet azonnal és húzzál befele!” Tovább fotóztam. Az előbb is flegma volt a hangneme, de most aztán végképp bedühödött: „Engem te majd csak akkor fotózhatsz, ha én azt megengedtem neked!” „Miért vágja ki a fánkat??” – üvöltöttem, mert a láncfűrész bömbölt. „Kussoljál, ez a fa az önkormányzaté és azt csinál vele, amit akar!”

Gyilkosság a lakótelepen!!!‘ tovább…


Van hozzá @®©uk!

Még ma is érdemes kimenni az Ötvenhatosok terére, mivel az ott álló @®© kiállításon e hét szerdáig lehet lájkolni, vagy unlájkolni az ötletelő fiatal generáció óriásplakát terveit. Mint korábbi években is, idén is akad jópár ötletes, megkapóan gondolatébresztő darab.

Hol élsz te? Minek képzeled magad? – ezekekkel az egyébként velőtrázóan arcba csapó kérdésekkel nyit idén az @®© kiállítás a Hősök terétől jobbra. Bár attól függ, merről nézzük! Idén már 11. alkalommal próbálkoznak be a fiatalok, hogy ötletarzenáljaik képünkbe vágásával felspanolják érzékreceptorainkat. Van hozzá @®©uk!‘ tovább…


Egyepá tud beszélni!!!

Igaz, nem teljesen friss hír, mivel kedden történt (ma csütörtök van), s hozzászólás gyanánt már olvasható volt tegnap előtt is, de ugye a hozzászólások igen gyér olvasottsága, valamint a hír kiemelkedő fontossága miatt különálló bejegyzésként is fontosnak tartom megemlíteni a saját (tehát 1000%-osan biztos) felfedezésemet, miszerint EGYEPÁ TUD BESZÉLNI!!!! Nem valakinek a valakije mondta, hanem saját magam hallottam.

Egyepá tud beszélni!!!‘ tovább…


Emberevő légiós az aluljáróban

(Jó)pár éve már, hogy elkezdődött a haverkodásom a hajléktalan koldusokkal. (Jó)pár éve aluljárókban töltöttem egész (hó)napokat, s ezalatt bővivel nyílt alkalmam a velük való érintkezésre (ismerkedésre). Persze nem mindegyikükkel alakult ki jó viszony, ugyanis páran megloptak, becsaptak, de jópáran viszont jófejek voltak: dumálgattak velem, s hosszú évekig tartó haverságba kerültünk.
Volt például egy „kedvenc” „barátom”. Mosolyogtunk egymásra, biccentettünk és jó volt minden reggel újra látni. A nevét nem tudtam, de folyton a látókörömben volt: ott feküdt a földön egy papundekli dobozon, a Skála Metrónál, illetve attól azé innén. Egyszer adtam neki egy almát. Pár nappal később meghalt. Nem az almától, hanem a hidegtől. Megfagyott.
Azonban most nem róla lesz szó. És nem csak azért, mert ő már megfagyott. Hanem… de inkább olvassuk el közösen!

Emberevő légiós az aluljáróban‘ tovább…


Egyepá

Nemrég azt írtam, hogy Franciaországban is van annyi koldus, mint idehaza. Hát ez szerintem így is van, de tök nyóc, mert ez egy nagyon kínos téma, mármint a koldusok. Beindul a lelkifurdancs többségünknél, ha meglátjuk őket utcákon, tereken, járműveken, kapualjakban, aluljárókban. Inkább elkerüljük őket, elfordulunk tőlük, mint a leprásoktól, de még a témától is menekülünk. Itt-ott hallani ezt-azt, hogy kikerültek az utcára, pedig ugye egykor még volt lakásuk. Koldulnak, mert mi mást tehetnének? Nagy fölényesen mondhatjuk, hogy „mé nem mennek el dolgozni?”, „másfelől nekünk sincs, akkor miből adnánk??!”

Egyepá‘ tovább…