Megvalósult az álmom, eljött a „légi nap”, másnéven R-day, amiről már korábban szóltam. Hát…mit mondjak? Ott álltam ükapám sírjánál, román nyelvtudás, helyismeret nélkül megtaláltam Erdélyben élő rokonaimat, meg minden, sza nemsemmi egy hosszú hétvége volt!! Leírom, mi történt, de már most szólok: mivel ez egy bizonyos körön kívüliek számára érthetetlen információkat tartalmaz, s mivel illetéktelenek számára szigorúan bizalmas az egész cucc, ezért még mielőtt bárki tovább olvasna, szólok, mindenki csak a saját felelősségére olvashatja el!!!
Köztudott, hogy a II. világháború sorsfordító hadművelete 1944 nyarán Normanndiában történt. Ez volt az a bizonyos partraszállás, a D-day. Azonban ez már régen volt. Most, 2010 áprilisában a saját kis életemben szó sincs háborúról, sőt, minden szuper, mégis úgy érzem, közelít egy sorsfordító nap, mikor átlépem a határt, s belépek arra a földre, hol még sosem jártam… nos igen. Az a nap lesz számomra az R-day!
Most már nagyon itt van a karácsony, csupán egy nap. Sok barátomtól kaptam már karácsonyi üdvözlést, amit ezúton is köszönök. Sokaktól nem, ami egyáltalán nem baj, hiszen tudom: sokaknak herótjuk van az üdvözlésektől. Valahol meg lehet érteni őket, hiszen mai világunkban valóban elszaporodtak a kéretlen üzenetek, s az üdvözléseket motorikus agyunkkal ezek közé soroljuk - sokszor olvasatlanul kitöröljük. Éppen ezért most szólok, hogy aki nem szereti az üdvözléseket, az ne olvasson tovább. Vagy már késő, mert talán már ezt se olvasta el, aki nem szokott üdvözleteket olvasni? Ebugattát! Viszont aki szereti magát üdvözülve érezni, annak melegen ajánlom ezt a bejegyzést… ebben a zord téli hidegben pláne!!!
Egyszeri ember nagy szerénységében néha azért rá kell jön, hogy erre-arra tekintgetve nem kizárólag neki vannak jó szövegei. Ugyanez az ember manapság az információk túlontúlpörgetett kavalkádjában már jóformán azt se tudja, hogy merre kapkodja a fejét, hol parancsoljon elméjének megálljt, mikor ezek a jobbnál jobb, érdekesnél érdekesebb szemelvények kerülnek bele a látómezejébe, ám néha úgy érzi, mikor megleli azt a bizonyos tűt abban a milliárdszor milliárd szelességűször hosszúságnyi szénakazalban, hogy„na ne!! ezt már egyszerűen nem lehet veszni hagyni a történelem süllyesztőjében!”– és akkor kiemeli ebből a fergetegből és megmutatja a többieknek, hogy „na, idesüssetek!”– de mire ezt kimondja, rájön, hogy talán mégse kellett volna magát túlaktivizálni, de ha már így lett, akkor üsse kő!
Karácsonykor, ugye, összejön a család. A belterjes mindenképpen, de még a külterjes is sok helyütt. Nálunk is így van ez. Ahogy a 2008-as év végig teljesen szuper volt, úgy szinte már nem is csoda, hogy az idei karácsony is különösen szép lett. A Mennyből az angyalt sok családban eléneklik. Szinte már megszokott dolog, hogy hát persze… elénekeljük a Mennyből az angyalt, azonban most valami olyan meglátásom támadt éneklés közben, mimmé sohase!
Nellihez, vagyis az öcsémhez gyakran járunk tejbegrízt enni a Kökörcsin utcai lakásába két fiammal, Barnival és Marcival. Imádom a tejbegrízt (ezt kifelejtettem a 7 titokból, bár ezt sose titkoltam), és Nelli isteni tejbegrízt tud főzni! Ma azonban ő jött el hozzánk. Pontosabban nem is hozzánk jött el, hanem találkoztunk a Margitsziget spiccénél (spicc/kenus kifejezés/: szigetcsúcs). Hetekkel ezelőtt néztük ki ezt a helyet, ugyanis akkor rendkívül alacsony volt a vízállás és túl lehetett menni még a pilléren túlra is! Kilógott egy jókora földnyelv. Nellinek akkor mondtam, hogy na ott kéne! ‘Alternatív utolsó találkozás‘ tovább…
Nagypapám (Papa) halála után „rám maradt” Papa édesanyjának naplója, amit rögvest olvasni kezdtem. Tudtam a napló létezéséről korábban is, de sosem láttam. Csak Papa halála után egy fél évvel került elő, amikor Nagymamám (Mami) arra kért, őrizzem tovább én.
Üdv Neked! CÉLHOZ ÉRTÉL! Jó úton jársz errefelé. Ez egy spirituális szemléletű klub útonjáróknak, érdeklődő útkeresőknek és akiket megérint a szabad szemmel nem látható valóság. Körülnézni kötelező!
Loading ...
Loading ...
Hendrey Tibor rovata
Legutóbbi hozzászólások