Újszülött kislányom, Zemlényi-Kovács Hortenzia Emese már egy teljes hónapja él közöttünk. Ennek örömére országszerte húsvétot ünnepel minden jóérzésű ember. A facebookon online fotóalbumján már mintegy 120 fotó és 12 videófelvétel mutatja be, életének első hónapjában ki mindenki látogatta meg és hogy mi mindent csinált – ahogy mi becézzük – Tenzi. „Nóóórmális??!”, ahogy Besenyő Pista bácsi mondaná. Ha ez így megy tovább, lefullad a facebook a sok Tenzi fotótól! Csak jövő áprilisig ez minimum 1200 megosztott Tenzi fényképet és 120 Tenzi videoklippet jelentene… Meglátjuk, mit hoz a jövő, de addig is foglaljuk össze, mi is történt az elmúlt egyetlen hónapban, ugyanis, ha nem is sok, de azért akad pár olyan ismerős, akinek nincs arca facebook tagnak lenni. Az alábbi cikk elsősorban Számukra készült el, de mindenki megnézheti. ‘Tenzi egy hónapos!’ tovább…
Szombaton tartottuk Marci 15. születésnapját. Marci nagyot nőtt – már ő is sokkal magasabb, mint én. Marci nem velünk lakik, de minden héten látjuk azért. Sajnos Marcinak végig kellett tanulta a nyarat, erről mesélt, meg persze a rollerezésről is beszélgettünk, amit most komolyabban űz. Arra emlékszel, amikor Apuska rollerezett? – kérdeztem Marcitól. Igen, de Marci szerint amit Apuska csinált, az a sima rollerezés, amit meg Marci csinál, az az extrém rollerezés, ahol szaltóznak, ugranak, trükköznek a rollerral. Mi tagadás, Apuska tényleg nem szaltózott, de még csak nem is trükközött, viszont feledhetetlen élményt nyújthatott minden reggel öltönyben, aktatáskával, ahogy végigrollerezett a Rákóczi úttól az Arany János utcáig, az Egészségügyi Minisztérium épületéig.
Ma van karácsony napja. Pontosabban ma este lesz szenteste. Ha így vesszük, most szent reggel van. Felébredtem fél 6-kor, mert valami kis meglepetéssel szeretnék kecsegtetni kedves Tinektek! MEX-retném köszönni Nektek ezt az évet, hogy társaim voltatok a sutaságban. Közösen létrehoztunk valamit, amiben azt lehet csinálni, ami tetszik, s ahol jó lenni. Talán tudjátok, év végén egy újságot készítek már 15 esztendeje. Yeah! Idén természetesen a sutákról is írtam és ezt az oldalt ma este, tehát szenteste közzéteszem, hogy mindannyian elolvashassátok. BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK NEKTEK és jövőre folytatjuk a sutáskodást! Lorka, Manka, Györgyi, Dávid, Bori, Nóra, András, Bea, Zsolti, Beby, Ricsi, Andi, Tibi és valahány suta a naptárban, eljövök még Hozzátok – viszontlátásra, pajtások!
Laár András negyedik fia látott napvilágot október 28-án – tudtuk meg a sajtóból. Buda és Illés keresztneveket kapta. Egészséges, komplikáció nélkül látta meg a napvilágot. Édesanyja jól van, Édesapja pláne! Mi, akik évek óta minden hétfőn járunk a Tündér Tantra Körbe, ahol az egyébként hithű buddhista hitű Laár Andrással indiai bhajanokat énekelünk, tibeti imaénekekkel tűzdelve, mi már jó ideje vártuk a jövevény érkezését, lopva tekingettük Katika egyre gömbölyödő hasát, ugyanis Katika is gyakran ott van ezeken az énekléseken, sőt, ha jól tudom, Andrással is néhány éve ott is ismerkedtek meg.
Mikó István szerint mindhalálig Beatles. Bár ő maga már nem pengeti a húrt, de a hazai Beatles tribute zenekarok legjobbjával, a BlackBirds-szel közösen színpadra állította saját új darabját, melynek címe Bolond a hegytetőn, s aminek szövege nagyrészt Márton András (KFT) 1990-ben megjelent Yesterday című Lennon-McCartney szövegfordításain alapul.
Ez kivételesen nem egy durva odamondás, hanem egy jókora meglepetés volt tavaly karácsony előtt két nappal az A-38 koncerthajón. Az immár 29 esztendős KFT zenekar tagjainak gyerekeiből formálódott alkalmi együttes előadásában váratlanul szólalt meg három iszonyat-jó KFT dal a születésnapi koncert után a zártkörű születésnapi afterparti nyitányaként.
Újságírónak vallom magamat, pedig egy féléves MÚOSZ újságíró képzésen kívül más végzettségem nincs. Csak szeretek írogatni. Először a HELLLO magazinnál voltam, aztán a Mai Napnál töltöttem 3 évet. Egyik mesteremnek Murányi Marcellt tartom, aki akkor a Mai Nap kulturális rovatának szerkesztője volt (1997-ben). Ma már a Blikk főszerkesztője. Yeah. Tehát Murányi Marci – így hívták a kollégái – ha mondjuk írtam egy 60 soros cikket, kapásból leredukálta 20 sorossá, mivel azt mondta, minden cikk legyen olyan hosszú, „mint amennyi benne van”, mármint amit el lehet mondani az adott témáról. Se több, se kevesebb. Megtanultam a leckét, de mivel a saját utad.hu nem a Mai Nap, de még nem is a Blikk (ami akkoriban fő-fő konkurensünk volt), most írhatok olyan terjedelemben, ahogy csak tetszik és arról, amiről csak jól esik.
Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros, író 1570-ben Nagyváradon született, ahová Tolvai Renáta, a 2010-es Megasztár is való. 1637-ben halt meg Pozsonyban, de még előtte egy évvel, 1636-ban gyönyörűségesen kinyilatkoztatta gondolatait a nyelvvel kapcsolatban, mely szó a magyar nyelvben azonos, akár a testrészt, akár az emberek közti kommunikáció rendszerét tekintjük…
A már 2008 tavaszán is létező www.sajatutad.hu weboldal (csekély fáziskéséssel) a mai naptól a facebookon is megtalálható! A korábban a .ningen működő 37 lelket számláló sutaKO: saját utad tagok Közösségi Oldalának tagjai is átköltözhetnek, de további érdeklődők is csatlakozhatnak természetesen. Várható előrejelzés ez év végéig: szórványos ötletzivatarra lehet számítani, de ami biztos: ezentúl is JÁRJ A SAJÁT UTADON!
Van nekem egy régi ismerősöm, barátom, a facebookon ismét találkoztunk. Időnként feltesz egy kérdést, amihez mindig rengetegen hozzászólnak. Egyik utóbbi kérdése az volt: kórházban, vagy otthon? Fején találta a szöget a lelkemben. Főleg, mert a többség a kórház mellett voksolt.
Dédnagymamám, Tenzi naplójának szerkesztői munkálataival foglalatoskodom minden ráérő percemben már jó ideje, ám most az előbb egy “óriási” felfedezést tettem! Sikerült beazonosítanom egy kb. 105 éves fényképen látható személyt… a napló segítségével. Kutatómunkám egyik sajnálatos pontja, hogy a családtagokon kívül nem ismerek fel a fotókon senkit és már senki se él, aki elmondhatná, kit is ábrázolnak. Tenzit könnyű megismerni, de vajon mi lehet a másik lány neve?
Természetesen a Sziget Fesztiválon is lesz Labirintus, de idén először közkívánatra a Sziget Fesztivál megkezdése előtt egy héttel, augusztus 4-én és 5-én is látható lesz az Óbudai (Hajógyári) szigeten a Sziget egyik legnépszerűbb előadása, a Tarot Labirintus, így azok is megnézhetik, akik eddig a hosszú sorok miatt nem látták, vagy csak hallottak, olvastak róla, és már nagyon szeretnék megnézni. Most itt az alkalom!
Időnként be kell, hogy lássuk, nem élhetünk muzsikaszó nélkül. A muzsikaszót most kivételesen átvitt értelemben fogalmaztam; a robot, s a különféle nem túl KELLemes tevékenységünk mellett, melyeket meg KELL tennünk, ha tetszik, ha nem, meg a sok KELLemetlenkedés mellett, melyeket el KELL viselnünk, a művészetben megtalálhatjuk önmagunkat, akár mesterei, akár csak nézői vagyunk egy igazán remek műremeknek, vagy ha csupán hallgatói egy versnek, prózának.
Megvalósult az álmom, eljött a „légi nap”, másnéven R-day, amiről már korábban szóltam. Hát…mit mondjak? Ott álltam ükapám sírjánál, román nyelvtudás, helyismeret nélkül megtaláltam Erdélyben élő rokonaimat, és ez még nem minden. Több évem ment rá a kutatómunkára, mielőtt a helyszínek bejárására adtam a fejem, mely még mindig sok titkot rejt. A múlt felfedezésének minden pillanata öröm számomra. Nem könnyű a kutatás, de könnyebb, mint ha valaki egy kutat ás.
Lélegzetelállítóan sokszínű és lenyűgözően színvonalas programokkal várta a gyerkőcöketa győri Radó szigeten és környékén a Vaskakas Bábszínház által idén már harmadízben megrendezett Győrkőcfesztivál. A számos tényleg nívós szórakozást nyújtó program mellett sok gyereknek a Meselabirintus tetszett a legjobban. Az pedig nem volt mese, hogy tényleg el lehet benne tévedni.
„Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék…” – énekelte az immár 61 éves rock monstrum, a magyar származású Gene Simmons tegnap este a Papp László Sportarénában – és többezres közönség vele együtt skandálta. A már év eleje óta „széltibe-hosszába” reklámozott giga- ntikus KISS show túltett minden várakozáson, legalábbis számomra mindenképpen.
Köztudott, hogy a II. világháború sorsfordító hadművelete 1944 nyarán Normanndiában történt. Ez volt az a bizonyos partraszállás, a D-day. Azonban ez már régen volt. Most, 2010 áprilisában a saját kis életemben szó sincs háborúról, sőt, minden szuper, mégis úgy érzem, közelít egy sorsfordító nap, mikor átlépem a határt, s belépek arra a földre, hol még sosem jártam… nos igen. Az a nap lesz számomra az R-day!
Pár hete itt a sarki boltban (ahová egyébként immár legalább 33 éve járok napi szinten) egyszer csak hogy, hogy nem, megpillantottam Oláh Ibolyát. Ebben alapvetően még nincs semmi különös, hiszen eléggé belváros ez, közel a Vixinház is, de Oláh Ibolyát még élőben nem láttam soha. Újságíróságomból kiindulva rögtön beugrott, hogy meg kéne szólítani, készíthetnék vele egy villáminterjút akár, vagy tudom is én, megbeszélni vele egy találkozást. De végül nem történt semmi, arra gondolva, hogy a celebrityk is csak emberek, ők is szoktak vásárolni és nem biztos, hogy örülne, ha zaklatnám. Aztán rá egy hétre jött egy meghívó egy sajtótájékoztatóról, melynek helyszíne a szomszéd utca, témája pedig Oláh Ibolya új CD-je. Yeah!
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, mint újságíró, hogy gyakorlatilag arról írok, amiről jól esik. Így volt ez egy nemrégiben a Harmoneten is megjelent cikkem esetében is, melynek (eredeti) címe Vegetáriánus hétfők volt. El kell mondanom, nem vagyok vegetáriánus, de hozzáteszem, hogy sajnos, mivel szívemhez nagyon közel áll a téma, szimpatikusak a vega fazonok is, akikből jópár van a közeli ismerőseim, barátaim között. E cikket is örömmel ajánlom mindenki figyelmébe. Bee!
Május 28-án nem akármilyen csókparádé lesz a Papp László sportarénában! A New York-i KISS együttes kimaszkírozott fenegyerekei immár harmadszor látogatnak el hozzánk. Vezetőjük, a magyar származású Gene Simmons 1988-ban szerepelt a magyar tv-híradónkban is, ahogy arra bizonyára sokan emlékeznek. Az ő saját szavait kizárólag a Harmonet és a sajatutad.hu lemezolvasói olvashatják! Fennállásuk harminchét éve alatt az egész világot bejárták többször is. Különös kinézetükkel, legendás színpadi show-jukkal és több mint 80 millió eladott lemezükkel felrázták minden korosztály életét.
Tavaly, még karácsony előtti péntek volt, 18-a, mikor Derecskei Zsoltot, a Beatles számokat játszó The BlackBirds billentyűsét felhívta a dobos, Gyuri, hogy „szia, épp itt fekszem egy mentőautóban, most kaptam oxigént, bocs, hogy ilyen rossz hírt kell mondanom, de leégett a próbatermünk.”
Most már nagyon itt van a karácsony, csupán egy nap. Sok barátomtól kaptam már karácsonyi üdvözlést, amit ezúton is köszönök. Sokaktól nem, ami egyáltalán nem baj, hiszen tudom: sokaknak herótjuk van az üdvözlésektől. Valahol meg lehet érteni őket, hiszen mai világunkban valóban elszaporodtak a kéretlen üzenetek, s az üdvözléseket motorikus agyunkkal ezek közé soroljuk – sokszor olvasatlanul kitöröljük. Éppen ezért most szólok, hogy aki nem szereti az üdvözléseket, az ne olvasson tovább. Vagy már késő, mert talán már ezt se olvasta el, aki nem szokott üdvözleteket olvasni? Ebugattát! Viszont aki szereti magát üdvözülve érezni, annak melegen ajánlom ezt a bejegyzést… ebben a zord téli hidegben pláne!!!
Eszméletlen, milyen rég nem volt már új bekezdés a saját utadon! Ugyan a Harmonetes bejegyzés folyamatosan bővül, de hát ki figyel oda arra, igaz? No, ezért találtam ki, hogy a jobb harmonetes cikkeimet egyenként feltöltöm ide, némileg kiegészítve ezzel-azzal, saját meglátásaimmal. Oké? Hallgatás – beleegyezés, úgyhogy ezt fogom tenni.
Most egyébként én is a karácsonyra készülök, kész az idei ZCSL, azt kell csomagolni, hogy azért mégse hoci-nesze alapon menjen a cucc. De közben mindenhonnan azt hallom, “hűű! kéne már valami ajándékot venni, mert még nincs semmi se”. Én egy gyerekeknek szóló CD-el kiegészített könyvet ajánlok teljes szívemből, ami a felnőttek szívét is megdobogtatja!
Holnap lesz 31 esztendős egy nagyon kedves barátom, Jocó, akivel már régóta nem találkoztunk, ugyanis Londonban nyomta. A Szigeten összefutottunk max, de az ezredforduló körül még gyakorta voltunk együtt. Ő is újságíró volt ugyanis. Én az internettoban, ahol a legsikeresebb publicisztikám a Kisasztal című volt. Sokan méltatták kollégáim közül, de még leveleket is kaptam, hogy milyen jó. Mindig rettentő lelkifurdalással küszködtem, mert azt a történetet eredetileg Jocótól hallottam, megkértem, hogy mondja fel magnóra és én csak szórul szóra leírtam. Most születésnapja alkalmából ezt a lelki katarzist próbálom enyhíteni, mikor közreadom e remekművét. ) ‘Kisasztal‘ tovább…
Talán észreveszik kedves olvasóim, hogy a sajátutad.hu közel két hónapja nem frissül. Nyugi, mez csak a látszat! Újabb írásaim, melyeket augusztus, szeptember, október hónapban (s feltehetőleg ezen túl is) írtam, ezen folyamatosan bővülő blog-bejegyzésen belül található linkek formájában. Ugyanis teljesült a vágyam!!! 2002 óta vágyom rá, hogy újból újságot írhassak, azaz újságírói állásom legyen. Ismét újságíró vagyok, bár sajnos egyelőre csak félig-meddig. Azért én mégis teljes értékű újságírónak élem meg magam. )
Egyszeri ember nagy szerénységében néha azért rá kell jön, hogy erre-arra tekintgetve nem kizárólag neki vannak jó szövegei. Ugyanez az ember manapság az információk túlontúlpörgetett kavalkádjában már jóformán azt se tudja, hogy merre kapkodja a fejét, hol parancsoljon elméjének megálljt, mikor ezek a jobbnál jobb, érdekesnél érdekesebb szemelvények kerülnek bele a látómezejébe, ám néha úgy érzi, mikor megleli azt a bizonyos tűt abban a milliárdszor milliárd szelességűször hosszúságnyi szénakazalban, hogy„na ne!! ezt már egyszerűen nem lehet veszni hagyni a történelem süllyesztőjében!”– és akkor kiemeli ebből a fergetegből és megmutatja a többieknek, hogy „na, idesüssetek!”– de mire ezt kimondja, rájön, hogy talán mégse kellett volna magát túlaktivizálni, de ha már így lett, akkor üsse kő!
A Tarot Labirintus, történetében először, a Sziget Fesztiválon kívül épült fel. Franciaországban, Lille-ben, a márciustól júliusig tartó Lille3000 fesztivál keretén belül. Bérczi Zsófi, a Tarot Labirintus alkotója szerencsére engem is beválogatott a csapatba, sőt, az Élőkép Társulatba is, ami meg egyszerűen frenetika!! A két hét (2 7), amit Lille-ben töltöttünk – ahogy mondani szoktam – szuper volt! Ezt persze előre is lehetett sejteni. Mint ahogy azt is, hogy vendéglátóink ki fognak tenni magukért. Jean, Selene, Emanuel, Ludovig és Nabile nevét még sokáig imáinkba fogjuk foglalni. De nem csak az ottaniakkal barátkoztunk össze, hanem az „itteniekkel” is, hiszen egymást is alaposan megismertük. Lille számunkra feledhetetlen élmény volt, még akkor is, ha az örömbe itt-ott cseppnyi üröm is vegyült.
- Je suis le fou! – vagyis kiejtés szerint: Zsö szüi lö fu. Ezt fogom ismételgetni az elkövetkezendő két hétben a Lille3000 fesztiválon, Lille-ben, Franciaországban. Pedig eddig már 39 évem elszelelt úgy, hogy egy árva hangot nem tudtam franciául, max annyit, hogy Laár pour Laár. Bolond lettem volna tanulni, amikor mindeddig semmi szükségem nem volt rá! Azonban most kb. egy hónapja tudom, hogy a Tarot Labirintus produkciót, amivel már 3 nyáron felléptem a Szigeten, most meghívták Lille-be, ahol napi 8 órát kell franciákkal beszélnem, mint bolond!!! ‘Jó bolond holtig tanul‘ tovább…
Üdv Neked! CÉLHOZ ÉRTÉL! Jó úton jársz errefelé. Ez egy spirituális szemléletű klub útonjáróknak, érdeklődő útkeresőknek és akiket megérint a szabad szemmel nem látható valóság. Körülnézni kötelező!
Legutóbbi hozzászólások