Abban a szerencsés helyzetben vagyok, mint újságíró, hogy gyakorlatilag arról írok, amiről jól esik. Így volt ez egy nemrégiben a Harmoneten is megjelent cikkem esetében is, melynek (eredeti) címe Vegetáriánus hétfők volt. El kell mondanom, nem vagyok vegetáriánus, de hozzáteszem, hogy sajnos, mivel szívemhez nagyon közel áll a téma, szimpatikusak a vega fazonok is, akikből jópár van a közeli ismerőseim, barátaim között. E cikket is örömmel ajánlom mindenki figyelmébe. Bee!
Május 28-án nem akármilyen csókparádé lesz a Papp László sportarénában! A New York-i KISS együttes kimaszkírozott fenegyerekei immár harmadszor látogatnak el hozzánk. Vezetőjük, a magyar származású Gene Simmons 1988-ban szerepelt a magyar tv-híradónkban is, ahogy arra bizonyára sokan emlékeznek. Az ő saját szavait kizárólag a Harmonet és a sajatutad.hu lemezolvasói olvashatják! Fennállásuk harminchét éve alatt az egész világot bejárták többször is. Különös kinézetükkel, legendás színpadi show-jukkal és több mint 80 millió eladott lemezükkel felrázták minden korosztály életét.
Igaz, nem teljesen friss hír, mivel kedden történt (ma csütörtök van), s hozzászólás gyanánt már olvasható volt tegnap előtt is, de ugye a hozzászólások igen gyér olvasottsága, valamint a hír kiemelkedő fontossága miatt különálló bejegyzésként is fontosnak tartom megemlíteni a saját (tehát 1000%-osan biztos) felfedezésemet, miszerint EGYEPÁ TUD BESZÉLNI!!!! Nem valakinek a valakije mondta, hanem saját magam hallottam.
Tavaly, még karácsony előtti péntek volt, 18-a, mikor Derecskei Zsoltot, a Beatles számokat játszó The BlackBirds billentyűsét felhívta a dobos, Gyuri, hogy „szia, épp itt fekszem egy mentőautóban, most kaptam oxigént, bocs, hogy ilyen rossz hírt kell mondanom, de leégett a próbatermünk.”
Meghökkentő levelet kaptam az imént Jucustól! Már csak azért is a szívemhez kaptam, mert a Saját utad fórumán utoljára 2008 december 16-án, jóval több, mint egy éve történt utoljára bejegyzés. Pedig a nyelvtan örökös nyüzgölődésre ad okot embertársaink között. Olvassuk csak!
Most már nagyon itt van a karácsony, csupán egy nap. Sok barátomtól kaptam már karácsonyi üdvözlést, amit ezúton is köszönök. Sokaktól nem, ami egyáltalán nem baj, hiszen tudom: sokaknak herótjuk van az üdvözlésektől. Valahol meg lehet érteni őket, hiszen mai világunkban valóban elszaporodtak a kéretlen üzenetek, s az üdvözléseket motorikus agyunkkal ezek közé soroljuk - sokszor olvasatlanul kitöröljük. Éppen ezért most szólok, hogy aki nem szereti az üdvözléseket, az ne olvasson tovább. Vagy már késő, mert talán már ezt se olvasta el, aki nem szokott üdvözleteket olvasni? Ebugattát! Viszont aki szereti magát üdvözülve érezni, annak melegen ajánlom ezt a bejegyzést… ebben a zord téli hidegben pláne!!!
Eszméletlen, milyen rég nem volt már új bekezdés a saját utadon! Ugyan a Harmonetes bejegyzés folyamatosan bővül, de hát ki figyel oda arra, igaz? No, ezért találtam ki, hogy a jobb harmonetes cikkeimet egyenként feltöltöm ide, némileg kiegészítve ezzel-azzal, saját meglátásaimmal. Oké? Hallgatás - beleegyezés, úgyhogy ezt fogom tenni.
Most egyébként én is a karácsonyra készülök, kész az idei ZCSL, azt kell csomagolni, hogy azért mégse hoci-nesze alapon menjen a cucc. De közben mindenhonnan azt hallom, “hűű! kéne már valami ajándékot venni, mert még nincs semmi se”. Én egy gyerekeknek szóló CD-el kiegészített könyvet ajánlok teljes szívemből, ami a felnőttek szívét is megdobogtatja!
Holnap lesz 31 esztendős egy nagyon kedves barátom, Jocó, akivel már régóta nem találkoztunk, ugyanis Londonban nyomta. A Szigeten összefutottunk max, de az ezredforduló körül még gyakorta voltunk együtt. Ő is újságíró volt ugyanis. Én az internettoban, ahol a legsikeresebb publicisztikám a Kisasztal című volt. Sokan méltatták kollégáim közül, de még leveleket is kaptam, hogy milyen jó. Mindig rettentő lelkifurdalással küszködtem, mert azt a történetet eredetileg Jocótól hallottam, megkértem, hogy mondja fel magnóra és én csak szórul szóra leírtam. Most születésnapja alkalmából ezt a lelki katarzist próbálom enyhíteni, mikor közreadom e remekművét. :o) ‘Kisasztal‘ tovább…
Talán észreveszik kedves olvasóim, hogy a sajátutad.hu közel két hónapja nem frissül. Nyugi, mez csak a látszat! Újabb írásaim, melyeket augusztus, szeptember, október hónapban (s feltehetőleg ezen túl is) írtam, ezen folyamatosan bővülő blog-bejegyzésen belül található linkek formájában. Ugyanis teljesült a vágyam!!! 2002 óta vágyom rá, hogy újból újságot írhassak, azaz újságírói állásom legyen. Ismét újságíró vagyok, bár sajnos egyelőre csak félig-meddig. Azért én mégis teljes értékű újságírónak élem meg magam. :o)
Egyszeri ember nagy szerénységében néha azért rá kell jön, hogy erre-arra tekintgetve nem kizárólag neki vannak jó szövegei. Ugyanez az ember manapság az információk túlontúlpörgetett kavalkádjában már jóformán azt se tudja, hogy merre kapkodja a fejét, hol parancsoljon elméjének megálljt, mikor ezek a jobbnál jobb, érdekesnél érdekesebb szemelvények kerülnek bele a látómezejébe, ám néha úgy érzi, mikor megleli azt a bizonyos tűt abban a milliárdszor milliárd szelességűször hosszúságnyi szénakazalban, hogy„na ne!! ezt már egyszerűen nem lehet veszni hagyni a történelem süllyesztőjében!”– és akkor kiemeli ebből a fergetegből és megmutatja a többieknek, hogy „na, idesüssetek!”– de mire ezt kimondja, rájön, hogy talán mégse kellett volna magát túlaktivizálni, de ha már így lett, akkor üsse kő!
(Jó)pár éve már, hogy elkezdődött a haverkodásom a hajléktalan koldusokkal. (Jó)pár éve aluljárókban töltöttem egész (hó)napokat, s ezalatt bővivel nyílt alkalmam a velük való érintkezésre (ismerkedésre). Persze nem mindegyikükkel alakult ki jó viszony, ugyanis páran megloptak, becsaptak, de jópáran viszont jófejek voltak: dumálgattak velem, s hosszú évekig tartó haverságba kerültünk.
Volt például egy „kedvenc” „barátom”. Mosolyogtunk egymásra, biccentettünk és jó volt minden reggel újra látni. A nevét nem tudtam, de folyton a látókörömben volt: ott feküdt a földön egy papundekli dobozon, a Skála Metrónál, illetve attól azé innén. Egyszer adtam neki egy almát. Pár nappal később meghalt. Nem az almától, hanem a hidegtől. Megfagyott.
Azonban most nem róla lesz szó. És nem csak azért, mert ő már megfagyott. Hanem… de inkább olvassuk el közösen!
Nemrég azt írtam, hogy Franciaországban is van annyi koldus, mint idehaza. Hát ez szerintem így is van, de tök nyóc, mert ez egy nagyon kínos téma, mármint a koldusok. Beindul a lelkifurdancs többségünknél, ha meglátjuk őket utcákon, tereken, járműveken, kapualjakban, aluljárókban. Inkább elkerüljük őket, elfordulunk tőlük, mint a leprásoktól, de még a témától is menekülünk. Itt-ott hallani ezt-azt, hogy kikerültek az utcára, pedig ugye egykor még volt lakásuk. Koldulnak, mert mi mást tehetnének? Nagy fölényesen mondhatjuk, hogy „mé nem mennek el dolgozni?”, „másfelől nekünk sincs, akkor miből adnánk??!”
A Tarot Labirintus, történetében először, a Sziget Fesztiválon kívül épült fel. Franciaországban, Lille-ben, a márciustól júliusig tartó Lille3000 fesztivál keretén belül. Bérczi Zsófi, a Tarot Labirintus alkotója szerencsére engem is beválogatott a csapatba, sőt, az Élőkép Társulatba is, ami meg egyszerűen frenetika!! A két hét (2 7), amit Lille-ben töltöttünk – ahogy mondani szoktam – szuper volt! Ezt persze előre is lehetett sejteni. Mint ahogy azt is, hogy vendéglátóink ki fognak tenni magukért. Jean, Selene, Emanuel, Ludovig és Nabile nevét még sokáig imáinkba fogjuk foglalni. De nem csak az ottaniakkal barátkoztunk össze, hanem az „itteniekkel” is, hiszen egymást is alaposan megismertük. Lille számunkra feledhetetlen élmény volt, még akkor is, ha az örömbe itt-ott cseppnyi üröm is vegyült.
- Je suis le fou! – vagyis kiejtés szerint: Zsö szüi lö fu. Ezt fogom ismételgetni az elkövetkezendő két hétben a Lille3000 fesztiválon, Lille-ben, Franciaországban. Pedig eddig már 39 évem elszelelt úgy, hogy egy árva hangot nem tudtam franciául, max annyit, hogy Laár pour Laár. Bolond lettem volna tanulni, amikor mindeddig semmi szükségem nem volt rá! Azonban most kb. egy hónapja tudom, hogy a Tarot Labirintus produkciót, amivel már 3 nyáron felléptem a Szigeten, most meghívták Lille-be, ahol napi 8 órát kell franciákkal beszélnem, mint bolond!!! ‘Jó bolond holtig tanul‘ tovább…
A sajatutad.hu egyre inkább kezd a saját blogommá alakulni. Nemrég írtam a Mystery Gang koncerten esett élményemről, mikor is frenetikusat roptam a kőkemény rockabillyre, most pedig egy cikken belül négy zenei eseményről írok, melyek mindegyike az elmúlt héten történt. Konklúzióként leginkább azt tudnám levonni, hogy simán megfér egymás mellett fiatalkorunk magyar rockzenéje, amire izzadtra táncoljuk a hátunkat, a spirituális mantrák ismételgetése, melyek békésen megtisztítják a szellemünket, akár fiatalkorunk tengerentúli rockzenéjével, vagy éppen a klasszikus komolyzenével. Imádom mind a négyféle zenét, de ami külön büszkeségem: mindet jó barátaim játszották.
Történelmi jegyeket magán viselő 40 ágyas turistaház Sopron közelében szép udvarral, nagy rendezvényteremmel várja vendégeit. Romantikus, történelmi környezet - turista árak! A házban lévő 110 négyzetméteres nagyterem alkalmas esküvők, vállalati továbbképzések, gyerektáborok, stb. megrendezésére. A turistaházból könnyen megközelíthető a műemlékekben gazdag Sopron, a nagycenki Széchenyi-kastély, a fertődi Eszterházi-kastély és a világörökség rangot nyert Fertő táj. Évvégi, éveleji osztálykirándulások utolérhetetlen bázisa egyrészt a Fertőtó, másrészt az osztrák határ közvetlen közelsége miatt, télvíz idején pedig a korcsolyázók, síelők paradicsoma! ‘Schmiedegg-Széchenyi Kúria, a peresztegi turistaszálló’ tovább…
Tegnap éjjel széttáncoltam az agyamat! A Mystery Gang mekkora show-t nyomott a ZP-ben, Jézusom! De ez kell nekem, meg ez kell mindenkinek, mint ahogy ez meg is mutatkozott tegnap este 8-tól 10-ig a Zöld Pardonban. Ott aztán kérem nem volt pardon, az egész tömeg beizzott a pörgő ritmusra! Nem volt egyetlen lassú szám se, végig szélsebes rock and roll, annak is a vadabb fajtája, a rockabilly. Elsősorban az első sorban álltam, onnan néztem, míg engem is el nem kapott a láz, és ropni kezdtem én is, megállás nélkül.
Van a Duna TV-n egy érdekes műsor. Az Őstitkaink. Mivel nem nézek TV-t, erre a http://sajatutad.hu egy lelkes olvasója hívta fel a figyelmemet, az interneten megnéztem és, hogy elámultam, az enyhe kifejezés! A sajatutad egyik fő témájáról szólt, az ősmagyarság eredetéről. Gyökereinkről. Arról, hogy egyáltalán nem gyökerek azok, akik gyökereiket keresik, hiszen gyökerek nélkül még a legvastagabb fa sem élne, sőt, minél messzebbre nyúlnak el gyökerei, annál erősebb. A magyar nép is sokkal magabiztosabb lenne, ha mindenki tudná azokat a lélegzetelállító információkat, amelyek egy részéről még én se tudtam, sőt, fiam se, pedig ő tudományosan is foglalkozik e témával. Aztán az elmúlt hétvégén Kókán voltam, ahol állandóan megy a TV. Éjjel is. Hajnalban felkeltem, éppen aikor kb. 3 órakor megismételték ugyanezt az adást. Természetesen végignéztem újra. Ez felfogható szinkronicitásként (véletlennek tűnő jelentőséggel bíró egybeesésként), mely arra buzdít, hogy feltétlenül írjam meg ezt a cikket!
azaz Fürdőzz Budán címmel egy több mint hetvenéves, a magyar fővárost bemutató turisztikai filmre bukkantak a svéd közszolgálati tv archívumában! A saját utad.hu, ha nem is Budán, de Budapesten készül, smár jelent meg fővárosunkat méltató, szeretgető cikk „hasábjainkon”. Most örömmel mutatjuk be e tíz és fél perces alkotást, mely 1936-ban készült, és láthatunk benne számos légifelvételt, a Halászbástyát, díszőrséget, közlekedési rendőrt, a Lánchídat, néptáncot, a Hősök terét, Nagy-Magyarországot virágokból, a Vajdahunyad várát a Városligetben és persze fő attrakcióként Budapest fürdőit, amelyeket a riporter a világ legszebb fürdőinek nevez Európa legszebb városában. A dallamos svéd hanghordozásra érdemes külön odafigyelni! A film minősége nagyon jó, a képek hihetetlen frissességükkel azt a benyomást keltik, mintha ott, vagy inkább AKKOR itt lennénk! Valóságos időutazás! Látható a régi Böske-híd, régi autók, régi fürdőruhák, régi hullámfürdő(!). Érdemes megfigyelni hogy a budai dombok még teljesen üresek, sőt, még Pest jelentős része is. Ezzel együtt sokat nem változott Budapest, ma is éppen annyira szeretetreméltó, mint akkor volt, bár meg kell hagyni, a Hősök terén akkor még egy 1919 felíratú márvány emlékmű áll a mai helyén…
Nők Napja alkalmából szeretnék minnyájótoknak minden jót kívánni. Ti vagytok számomra az Élet Értelme, az inspiráló erő, az ok, amiért érdemes felkelnem! Eszretném megköszönni Nektek és azt, hogy soha nem hagytok el! Mindig mellettem vagytok, általában ugyan más-más formában, de járhatok akárhol - az utcán, a buszon, a villamoson, boltban, munkahelyen, vagy bárhol -, olyan még nem volt, hogy valamelyiktek ne lett volna ott és ne mosolygott volna rám. Én mindig visszamosolygok, még ha csak a szemem sarkából, akkor is. Sőt! Még látnom se kell, érzem a NŐI energiát akkor is, ha csak cseten beszélgetek Veletek, vagy esetleg e-mailt váltok Veletek…, igen, mert a XXI. században már mobiltelefonon, vagy interneten is képződhetnek kapcsolatok közöttünk. Azonban - és ezt mondanom se kell, mert mind tudjátok: Legeslegjobb szemtől szembe találkoznunk! Ezért most csak így, írva-olvasva, de amint lehetőség nyílik rá, személyesen kívánok Mindőtöknek minden jót Nőnap alkalmából!!!
És ezt sajnos most rossz értelemben kell, hogy mondjam, annak ellenére, hogy a Hungaria együttes (főleg 1980-83-ban) hazánk büszkesége volt! Ezt pedig még azok is kénytelenek elismerni, akik nem különösebben rajonganak a rock and roll muzsikáért. Éppen emiatt is sokkal többet vártunk volna a Hungaria együttes megalakulását megörökítő filmtől, ami tulajdonképpen Fenyő Miklós élettörténetével egyezik meg. És ha még e gigászi tehetséget is csak ilyen gyengén vagyunk képesek csak bemutatni, akkor vajon mikor fog érni (végre) valamit az embléma: „Made in Hungary”??
A sajatutad.hu nem először közli egyéb szerzők írásait. Ezúttal nagy büszkeséggel konferálom fel hollywoodi tudósítónk cikkét, illetve – remélhetőleg – annak első részét. KVzoo, akivel elvileg már közel 20 éve ismerjük egymást, hosszú esztendők óta a messzi California államban él, ám barátságunk igazándiból most egy ideje erősödött meg. Sokat írtam neki a Szangháról, vagyis Kelemen Móni spirituális közösségéről, s most ő az egyik leglelkesebb olvasóm - ha nem a leglelkesebb -, aki egy személyben akkora nézettséget produkál, mint egyébként a világon egyetlen ország sem! Neki köszönhetően az Amerikai Egybesült Államok a második helyezett az országok listáján Magyarország után. Ismerkedjünk meg lélegzetelállító stílusával, amikor is rövid bemutatást tart az Oscar díjak eddigi kiosztásáról, majd a mostani, immár 81. Díjátadó ünnepségről, melyről, KVzo ígérete szerint még bővebben is olvashatunk a későbbiekben.
Ahogy azt vasárnap délben a Deák téren 50-60 összesereglett érdeklődő előtt Laár András, hazánk legismertebb vegetáriánus, spirituális zenész-humoristája is elmondta: „…sokkal finomabb is a vegi kaja, mint a húsos étel, úgyhogy…” …egyáltalán nem jelent lemondást az étkezés örömeiről a hús-nélküli táplálkozás, ahogy azt sok kívülálló sejti, viszont nagyon nagy mértékben hozzájárulna a mostanra már vészesen fenyegető globális felmelegedés megfékezéséhez. Ezúttal nem mutogatunk senkire, hogy a modern világ, a csúnya nagy cégek, a kormányok a probléma egyedüli okozói, nem: a vegetariánizmust szorgalmazó csoportosulás szószólója arra mutatott rá, hogy minden egyes ember tehet a föld megmentéséért. Már az is nagy segítség, ha valaki csupán néhány napra lemond a húrfogyasztásról. A mostani tempóban haladva csupán 3-4 évünk van a már lerágott csontként emlegetett világvégéig. Ezúttal azonban senkinek sincs kedve legyintgetni…. ‘S.O.S. Állítsuk meg a globális felmelegedést!‘ tovább…
Van nekem egy Beethoven szobrom. Nagypapám nagy Beethoven rajongó volt ezerrel, az övé volt. Két éve halt meg. Nagymamám nagy becsben tartotta a fiókos szekrény tetején. Gyerekkorom óta figyelem: Ludvig egy szomorú ember lehetett. Süket volt, de mégis zenét írt, vezényelt: hallotta a belső fülében a hangokat - mondogatta mindig Papa.
Aztán mikor a Nagymamám is érezte már, hogy közeleg a vég, nekem adta a Beethoven szobrot, azzal, hogy örül annak, hogy hozzám kerül, mivel úgy érzi, hogy Papa nekem adná. Hazahoztam, feltettem a szekrény tetejére, pedig ha tudná Beethoven, amit én gondolok….ájájájj!
Halász Alexandra alapból csodaszámba megy! Néhány hónapja örömmel számoltam be selyemfestmény kiállításáról, most pedig egy közelgő előadására hívom fel a figyelmet! Alexandra – teremtő erejét latba vetve – folyton nyer különféle játékokon, méghozzá mindig a fődíjat, ami többnyire utazás egy távoli országba, természetesen teljes ellátással! Tavaly novemberben Thaiföldön, Kambodzsában, illetve Laoszban járt, amit egy SMS-játékon nyert.
Örömmel jelentem, elsősorban a regisztrált sajátutasok számára, hogy végre elkészült a Saját Utad TAgok Közösségi Oldala a ningen. Emmá ningen!! Ezzel is szeretném az oldal lelkes olvasótáborát arra ösztökélni, hogy aki még eddig nem tette meg, regisztráljon, s legyen tagja a SUTA KO-nak. Eleddig rajtam kívül 10 tagot számlálunk, azonban jelezték, hogy egyes regisztrált sutáknak problémájuk adódott a belépéssel. Ej-ej! Akkor itt valamit feltétlen tenni kell! Ezúton kérek minden sutát, hogy ne adja fel!!!
Éppen ideje, hogy meghúzzuk a vészharangot. Vagy már késő? Vagy mert oly sok helyről jönnek a vészjósló előrejelzések, már fel se vesszük? Bár az emberi faj a civilizáció csúcsának tartja magát, mégis sorra követi el a legnagyobb hibákat, melyek többsége helyrehozhatatlan vétség, ráadásul önmagunk ellen. S ugyan számos fórumon számos írás olvasható e témakörről, éppen ideje annak is, hogy mi is elbeszélgessünk erről a környezetvédelem szaktekintélye, Horváth Adrienn fogalmazványának alapján.
Megérintett egy könyv, amit már régóta olvasok. Teljesen a hatása alá kerültem, hogy jé, hát mégis ennyire keményen megy, amiről eleddig csak érintőlegesen hallottam?! Szerelmem a nyelvtan! Mindig is az volt, s kimondani se tudnám, mekkora büszkeség fogott el, mikor egy valódi nyelvész lett az ismerősöm, sőt, a barátom. Nagyon bánt most is, hogy egy nézetkülönbség miatt egy akkora félreértés adódott köztünk, melyet nem élt túl frissen fogant barátságunk. Pedig ha még mindig tartana, most őszinte örömmel (illetve kétségbeeséssel) adnám hírül neki a hírt: mekkora rádöbbenéseket éltem át, amikor anyanyelvünk állapotáról olvastam.
Lezárul egy év, kezdődik egy újabb - ez évente egyszer legalább megesik. Azonban, ha a saját utadat nézzük, most egy igazán nem semmilyen évet zártunk le, hiszen a sajatutad.hu idén született (a sosem eleget emlegetett Vida Ági jóvoltából, aki tető alá hozta a gazdagmami.hu weboldalt, ahol pár hónap leforgása alatt megtanultam honlapot építeni, aminek legkézenfekvőbb bizonyítéka a sajatutad.hu weboldal, melynek közvetlen elődje a sajatutad.blog.hu weboldal volt). Azt se felejthetjük el, hogy pár órán belül megkezdődik a 2009-es év, mely minden bizonnyal életem legkedvesebb éve lesz, tekintve, hogy a 9-es a kedvenc számom!
Üdv Neked! CÉLHOZ ÉRTÉL! Jó úton jársz errefelé. Ez egy spirituális szemléletű klub útonjáróknak, érdeklődő útkeresőknek és akiket megérint a szabad szemmel nem látható valóság. Körülnézni kötelező!
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, mint újságíró, hogy gyakorlatilag arról írok, amiről jól esik. Így volt ez egy nemrégiben a Harmoneten is megjelent cikkem esetében is, melynek (eredeti) címe Vegetáriánus hétfők volt. El kell mondanom, nem vagyok vegetáriánus, de hozzáteszem, hogy sajnos, mivel szívemhez nagyon közel áll a téma, szimpatikusak a vega fazonok is, akikből jópár van a közeli ismerőseim, barátaim között. E cikket is örömmel ajánlom mindenki figyelmébe. Bee!
Loading ...
Loading ...
Hendrey Tibor rovata
Legutóbbi hozzászólások